Nem lázadó vagy, ha egyedül maradsz ülve a Nélküled alatt, csak tahó

Tibi atya

Éppen eleget írtam már az Index fedezet nélküli nagypofájúságáról az elmúlt években, és amikor már azt hiszem, nem lehet újat mutatni, az Index rávágja, „fogd meg a söröm”.

Tudjátok, van az az idegesítő volt osztálytársatok, aki nem veszi észre, hogy egy idő után elfelejtik meghívni az osztálytalálkozókra. Mindenkinek elege van a szekunderszégyenből, miközben feldíszített sztorikat kell hallgatni, hogy különleges gyökérke a harmadik félbehagyott humándiploma után elvégezte a kommunikáció és média szakot, kibaszták a multitól, mert 30 éves pályakezdőként két óránként félóra monitormentes énidőt tartott (őt nem fogják kizsákmányolni), mindenkit a felületes, cikkekből guberált álműveltségével fárasztott, a főnököt már az első nap kioktatta, és mert mindeközben egész nap az IT-t basztatta, mivel képtelen kitölteni magától még egy excel-táblázatot is. Senki nem képes komoly képpel bólogatni, amikor az ilyenek végül – szakma és tapasztalat híján, egyedül az óriási pofájuk birtokában – állást kapnak az Indexnél, és előadják a nagy újságírót, aki immáron megalapozottnak véli, hogy szarba (se) vehessen mindent és mindenkit, aki nem ő.

Az „Így lázadtunk Áderrel a NER ellen a Puskás VIP-ben” c. cikk szerzője éppen ez a kategória, alábbi sorai pedig, melyekben az Ismerős Arcok „Nélküled” c. daláról ír, védjegyszámba mennek:

Aztán hirtelen nem csak a VIP-ben, de körben, az egész stadionban mindenki, de tényleg mindenki felállt, és két a pályát körbesétáló gyerekkel együtt elénekeltek egy érzelgős dalt arról, hogy mi mind egy vérből valók vagyunk. Tudtam, hogy már hallottam, de fogalmam nem volt, valójában mi az, csak a refrén vége volt ismerős a Dzsungel könyvéből, miközben azért gyanítottam, hogy

A PUSKÁS MEGNYITÓJÁN MÉGSEM ÉNEKELHETI 70 EZER EMBER A DZSUNGEL KÖNYVÉT.

A VIP-ből szinte kinéztek, amiért a seggemen maradtam, és tényleg nehéz volt nem felállni ekkora nyomás alatt, de én csak a Himnusznál szoktam felállni, és pont a napokban láttam egy műsort arról, hogy milyen messze elmennek az emberek, hogy alkalmazkodjanak az elvárásokhoz, így hát dafke ülve maradtam. Így lázadtam 2019 novemberében a Puskás Aréna megnyitóján.

 Ha nem haragudnék ennyire az állami milliárdokért, amiket az elmúlt évtizedekben tömtek ebbe a lapba (és tömnek a mai napig is), simán csak megsajnálnám: annyira nyomorúságos, ahogy azzal menőzik, hogy ő még nem is hallott a közel 40 millió megtekintésnél járó Nélküledl, azzal lazázik, hogy a magaskultúra Index-országában a nemzeti érzelmek ikonikus slágere nem ütötte meg a hattérzaj küszöbértékét sem. Olyannyira nem, hogy onnan fentről, ahova mi, ócska prolik már nem is látunk, összetéveszthető Dzsungel könyvével. Aki ilyen magasról játssza el, hogy mindenkit lenéz, annak élrtelemszerűen felállnia sem kell, még akkor sem, ha láthatóan az egész közönségnek jelent annyit, hogy megtegye - még a végén egy percre abba kéne hagynia a saját individualizmusa promóját.

 Már a cikk elején tisztázza, hogy egyébként el sem akart menni az eseményre, de ha már kénytelen volt alászállni, akkor legalább nyolcszor kell kiemelni, hogy ő a VIP-szektorból, pardon,

a VIP-szektorból

nézte a meccset, nehogy valaki összetévessze a prolikkal, akik maguktól is csak a plebsnek fenntartott helyekig jutottak. Remélem, elégszer írta le, mennyire fontos ember, hogy a végére ő is elhiggye magáról.

 Hagyjuk is az érvelést, miért kéne inkább örülni, hogy a kollektív nemzeti öntudat egy szeretetről és befogadásról szóló dalt emelt az ikonjai közé, nem pedig a Kárpátia valamelyik bakancsos, szomszédköpködő dübögését, hiszen ez az arrogancia tényleg nem az Ismerős Arcoknak szól, és nem is róluk. Kizárólag az Indexről.

Nem azért nem neveztem meg a cikk íróját, mert lusta voltam utánanézni, ellenkezőleg: utánanéztem, és nem gondolom, hogy a neve egy személyre mutat, hogy akit a név mögött találunk, valóban személyiségvonásokkal körbekontúrozható individuum volna, ahogy bizonygatja. Sokkal inkább egy Index-droid, akit maga az internet Havas Henrikje, Varga Attila Sixx programozott a saját hasonlatosságára: ennek megfelelően hiányzik belőle bármiféle hozzáférés a kultúrához. A helyén tátongó ürességet bennfenteskedéssel, pökhendiséggel, és az értéktelenség módszeres kompenzációjával, a vélt felsőbbrendűség tévképzetével töltötték fel.

Így alkották meg ezt a posztmodern salakanyagot: kivagyiságot kereszteztek a senkiséggel, és Index lett belőle. Dicsértessék!

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/86195/pics/lead_800x600.png
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?