Ezért jobb a November Rain az Eddától, mint eredetiben

Tibi atya

Bizonyára mind akadtunk már el a házibulik hajnali hármas leállósávjában, amikor visszaváltva néhány sebességet a lejátszási listán, az érzelmes számok után ("csak még ezt, ez kurva jó") penetráns trashhallgatásba torkollik a móka. A dinamika érthető, az intenzív érzelmi élmény után távolítani kell a feszültséget, a katarzis felgerjesztett indulatait pedig kivezetni az iróniába. Csakhogy ez nem is olyan könnyű, mint elsőre hinnénk, és nem is minden kombinációval lehetséges: ahhoz, hogy a jó zenékről a szarokra váltsunk, kell egy kivezetőszám az egyikből és egy bevezetőszám a másikba, amik ráadásul emlékeztetnek is egymásra. Előbbi azért valljuk be, nem nehéz: geci sok nyál zenét írtak a zenetörténet során, aminek a kivitelezése technikailag kifogástalan, vagyis úgy hangzik, mintha jó lenne, miközben persze egy gejl fos. Olyanból viszont egyáltalán nem írtak sokat, amik a szaroknak is csak az újrahasznosított verziói, és nem csak nyilvánvalóvá teszik a szarságot, de átfordulnak az alsó határértéken, és olyan szarok, hogy már jók. Tényleg jók. Ilyen élmény többnyire csak a kis országok polgárainak jut, és valószínűleg belőlük is inkább csak azoknak, akiket a vasfüggöny alatt hozzászoktattak, hogy a nyugati slágerek zoknis-szandálos verziója szüremkedik csak át a keleti blokkba, ügyetlenül lefordítva.

A Guns N' Roses November Rain és az Edda belőle készült Esküvő c. feldolgozása éppen ilyen zárt kapcsolószekrényt alkotnak a minőség leszálló és a trash felszálló körei között. Ahhoz, hogy feltárjuk a kettő viszonyát, először sajnos nem az értékesebb művet, az Esküvőt, hanem az ősanyagot, a November Raint kell megértenünk.

A November Rain elégia, egy fiatal felnőttkorába lépő férfi picsáskodásáról szól, aki fél elköteleződni. A klip introjából kiderül, hogy nem valódi élményt látunk, csupán belső vívódást, az ifjú felnőtt rémálmát: egy esküvőre készül, ahova éppen csak beesnek a haverjaival. Slash, a tanú, hanyagul magára baszott zakóban és szájában parázsló cigivel támolyog, mintha öt perce ébredt volna egy buli másnapján. Még gyűrűt is elfelejt magával hozni, a banda basszerosa, Duff adja neki oda a sajátját, hogy haladjanak a dolgok. A vőlegény, Axl énekel, a szövegből pedig csakhamar kiderül, hogy az egész csélcsap, bohókás társaság valójában az ő bizonytalanságának a kivetítése.

A bűnök megértéséhez nekem is el kell őket követnem, ezért a továbbiakban magyarra fordítom az eredeti szöveget azok kedvéért, akik angolul nem tudnak, vagy csak simán szartak eddig a szövegre (ami érthető is: ki a faszt érdekel, milyen körítéssel megy le egy akkora giccsorgia, mint a November Rain, mikor van alatta koncertterem meg indokolatlanul vérkönnyeket hullajtó feszület is). Az oltár előtt az alábbi sorok hangzanak el:

"Mikor nézek a szemedbe,
tétovázni látom a szerelmet,
de ahogy ölellek, édesem,
tudod, engem is ez keserget

Semmi sem tart örökké,
tudjuk, a szív változik,
a gyertyaláng is így lesz köddé
ha a hideg november záporzik"

(fordítás: gúgl trenszlét, rimkereso.hu meg egy korsó tinilányoktól gyűjtött rocksztárondós nyál.)

Ennyire manírosan nyavalyogva még soha senki nem írta le, hogy kurva jól áll a fátyol, aranyom, de azért megfarkalnám a nővéredet is, aki idekísért.

Nemsokára flashbacket látunk: a társaság egy krimóban bandázik, és mindenki az asztalnál ülő egyetlen csajt fűzi. Slash még tüzet is ad neki, de megérkezik Axl Rose, és telibe smárolja. Ilyen vágyképek csakis a seggfej Axl Rose álmaiban törhetnek fel: mindenkinek az a csaj kell, akit végül ő visz oltár elé, de neki még ott sem kell igazán. Azt hiszem, ebben a pár kockában benne is van, miért oszlott fel a csapat, hogy aztán össze se álljanak haknizni, amíg vénségükre el nem fogy a kokainpénzük.

Axl szívét mégis megenyhíté az Úr, kénytelen vagyok tehát a további boncolás perverz öröméért ismét tompa késsel magyarra faragni a szöveget:

"De a szerelmek csak jönnek,
a szerelmek csak mennek,
s nem tudjuk, a könnyek
kinél hullnak, el ki enged,
s ki megy végül messzebb

Ha megállnánk egy percre,
válaszon merengve,
rád hajthatnám fejem,
tudnám, enyém vagy teljesen
enyém teljes teljben

Ezért ha engem szeretsz,
édesem, ne húzódj el tőlem,
vagy új sétát teszek
a hűs novemberi esőben”

Úgy tűnik, ez már Slashnak is sok, ezért a bétapéldányok bukolikus Sancho Panzájaként lepacsizik Duffal, magára csapja a GNR mörcsöt, és színpadiasan kivonul a templom elé, de úgy, hogy közben a zakója terminátor-bőrjakóvá változik és a lazán gombolt ing is elpárolog a felsőtestéről, majd kőkeményre terpesztett fokhagymaseggel előad egy gitárszólót, amit azokra a kamaszlányokra targettálhattak, akik a Pink Floyd Comfortably Numb-ja alatt feszes farpofák hiányában unatkoznának David Gilmourén. Valójában ez a szám fedi fel a leginkább, hogy a Guns N’ Roses nem annyira a művészetről szól, mint amennyire jól pozicionált és még jobban kivitelezett marketingtermék. Emblematikusabb tagjai egytől egyig Woodstock és a szexuális forradalom kilencvenes években utángyártott műanyagfigurái: Axl itt Eric Clapton elegáns, mégis vagány hódítóját hozza, Duff Mick Jaggert a Rolling Stonesból, míg Slash hajzuhataga mögül Jimmy Hendrix karakterének megfoghatatlan balladai homálya sejlik elő, persze ingyenes házhozszállítással rendelhető cilinderes verzióban. Heavy rock helyett inkább keményebb riffekre írt popzenével van dolgunk.

Mindennek ellenére a GNR abszolúte profin kivitelezettt, és nem szeretnék úgy tenni, mintha nekem sosem lett volna ilyen időszakom. Sőt! Nagyon is sokáig tartott, mígnem Pataky Attila segített kivágni magam belőle, mint Jónás a cet gyomrából. De erről majd egy bekezdés múlva.

A novemberi eső elmossa a nászt, az emberek fejvesztve menekülnek, és a dramaturg tanácsára valaki egy Beverly Hills-i zsarus vetődéssel ott seggeli ketté a tortát, ahol a legvastagabb. A statiszták közben a háttérben indokolatlanul cuccokat borogatnak és poharakat törnek.
A menyasszony eldobja a csokrot, ami végül a saját koporsójára esik. Axl a koporsó felett áll, és őt kell sajnálni, amiért kinyírta a novemberi esőjével a luvnyát, akinek annyi volt a bűne, hogy a rajongásáról nem volt meggyőződve 100%-ig. A narcisztikus vekengés végén így még a mártírszerepet is behúzza ez a ripacs mielőtt felébred, és a kurva anyját, tuti összeszed még vele pár puncit, akikkel végigtolhatja ugyanezt a játszmát.

De nem itt, a Kárpátok gyűrűjében, ahol Pataky Attila van szolgálatban!

A további olvasás előtt erősen ajánlott megnézni a videót!


Jöjjön hát a mű. A laikusnak úgy tűnhet, a "minőségi eredeti" és a "trash másolat" viszonyrendszerében a minőség a mester és a trash a növendék, már csak az időrendiség miatt is. Ez egyáltalán nincs így. Tény, hogy az Edda-klip másolja a motívumokat: valószínűleg ők is rendeltek a cilinderből a háttérben pózoló Slash-imitátornak, és az Ócsa-Üllő összekötő szakaszról egy jobb órabér reményében elhozott nők sem túl impozánsak a sülysápi templom szerda délelőtti homályában, ahol a helyszínt minden bizonnyal okosba intézték a polgin keresztül, a falunapokra adott baráti Edda-árért cserébe. De mindez csak a látszat. Az igazság csak mélyrehatóbb analízis után fedi fel magát.

Ami egyből szembetűnik, Pataky Attila a klipben nem álmodja a történetet, hanem megtörténik vele. Szó sincs itt a Slamovits-dalszövegekből ismert Fémszívű fiúról, aki azt énekli, „álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt”. Kilépett a valóságba, és megéli teljes gyönyörűségében, hogy nekünk is elhozhassa. Az Esküvő szövegéből kiderül, hogy Pataky Attila, a Mester, nem lekoppintotta a November Raint, hanem elhívatott, hogy Újszövetséget hirdessen vele. Az igaz szerelem igenlése az alábbiakban olvasható:

„Vigyázz rá egy élten át,
Mert mostantól tiéd.
És óvd meg minden bajtól,
Szorosan fogd két kezét.

Légy mellette mindig,
Hiszen szüksége van rád.
Mert érted öltök mára
Hófehér ruhát.

Ne felejtsd, hogy érted öltött mára
Hófehér ruhát.”

A Mester Axl Rose szorongó-elkerülő kötődési mintáit írja felül, hogy azokat biztonságosan kötődő, megtartó és empatikus szeretetsémákra cserélje. Ennek megfelelően nem az oltár előtt is a szerelme szerelmén őrlődő bugris suhancként, sokkal inkább atyai jó tanácsot adó férfiként, úgyis mondhatnánk, hogy a Férfiként, sziklaszilárd támaszként lép elő. Ahogy a GNR szövegében a hideg novemberi eső kioltja a lángot, úgy a Mester szívében a láng is előbb langyítja meg a hideg esőt, minthogy kialudna. Hit, remény, szeretet, hűség.

„Soha ne felejtsd el,
Soha ne felejtsd el,
Soha ne felejtsd el,
Hogy szíved már övé,
Már övé.

Ha elmúlik az ünnep
Soha ne felejtsd el
Te esküt tettél,
Hogy nem hagyod el többé,
Ó, soha többé

Indulj hát az új úton,
Vártál rám, jól tudom
Nem egyedül indulsz már
Ó ezután,
S nem egyedül érkezel
Meg talán”

A Mester tisztában van vele, hogy az út nem könnyű, a megkísértés novemberi esője minden sarkon ott ólálkodik. Ekképpen int minket az utolsó verzében:

„De minden lépésedre jól vigyázz,
Mert sok az útelágazás,
Nehogy egyszer végleg elhibázd,
Mert vissza már sosem találsz

Ó,ó,óóó...”

A szám lezárása posztmodern műremek: a katarzis elmaradása okozza a katarzist. Az eredetiben (értsd: az időben előbb született silány replikában) bekövetkező tragikus értékromlás, a novemberi eső egyszerűen nem következik be, a szeretet igéjére eloszlik a kárhozat. A Mester nem urak szerszámaira, hanem a nép egyszerű hangszereire ír zenét, ezért a biszembaszom Slash-szólót az ácsteszéri restiben is fellelhető szintetizátor helyettesíti. Kockatévéből, némán és vigyázzban vetíti le nekünk az eredeti képsorokat a Slash-dublőr, elgyászolva a szám további részét, melyre nincs többé szükség: a szeretet igéje Pataky Attila ajkán diadalmaskodott, a lelkünk házasságban üdvözül.

A Guns N’ Roses produkcióját ennek ellenére a mai napig rajongás övezi, míg Pataky Attilát a tömeg kineveti, videóit leminősíti, földöntúli tapasztalatait mindezek után is kétségbe vonja. A messiást sosem becsülik életében – ez, és csak ez lehet az oka, hogy vannak emberek, akik az Esküvővel melegítik be a trash-kazánt a házibulik hajnali lendületvesztésében.

A tömeg nem érdemli meg a megváltóit, de talán éppen ettől megváltók ők: teszik a dolgukat. Értem, érted, értünk. Mindannyiunkért. Dicsértessék!

Csekkold ministránsom Youtube-csatornáját is!

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/88137/pics/lead_800x600.png
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?