Pintér Tenya ismét tanítja, hogy kell férfinak lenni

Tibi atya

A Magyarságkutató Intézet gondozásában újabb Pintér Tenya klasszikus látott napvilágot: a nemzeti együttműködés patás falloszikonja ismét a férfiaknak szeretné megtanítani, hogyan legyenek férfiak. Jó látni, hogy az adóforintok a helyükre gravitálnak, és az igazán fontos kérdésekben azért mégis nyitottak vagyunk az alternatív oktatásra.

Egy picit olyan érzésem van, mint mikor felnőttként először visszanéztem az Űrgammák c. magyar sci-fi sorozatot, amiről valamiért az akkori kormány azt gondolta, hogy a fiatalokkal így lehet megszerettetni a természettudományokat. Akinek kimaradt az életéből, arról szólt, hogy néhány kisiskolás a Haldor-01-es űrhajóra transzportál átsugárzással (???), hogy segítsenek a legénységnek felvenni a harcot a folyton éneklő Szulák Andrea és a gonosz drakvufok ellen. Ezt többnyire úgy oldották meg, hogy a sorozat aktuális szponzorának a termékeit fogyasztották ( "szintetizálok egy kis cerbonát" - így lehetett behúzni töméntelen mennyiségű pénzt a piacról a rendszerváltás utáni televíziózás éveiben), illetve úgy, hogy a műsoridőből másfél perceket szenteltek arra, hogy a szorult helyzetben valamelyik szereplő elmagyarázta a Pitagorasz-tételt (igen, jól sejtitek, a piacinál is több állami támogatásért), amivel végül megmenekültek, így bizonyítva, hogy felesleges tudás nincs. Tanuljátok meg jó alaposan a másodfokú egyenlet megoldóképletét, gyerekek, nem lehet tudni, mikor kell a drakvúfok ellen! - mondhatták ezt azok a tanárok, akik nem elégedtek meg a hivatkozással Vágó István értelmetlen lexikális tudást jutalmazó műsoraira.
Minden rész végén az volt az érzése annak, aki elszenvedte ezeket a kínos pillanatokat a képernyő előtt, hogy bárcsak lopták volna el a pénzt szépen csendben, anélkül, hogy SzDSz-es brainstormingokból merítve próbálják megközelíteni a fiJatalokat, akik ugye mindig is szerették, ha az izzadságszagú propaganda magáévá teszi az aktuális trendeket.


Pintér Tenyával és a Magyarságkutató Intézettel kapcsolatban pontosan ugyanez a szekunderszégyen jár át, azzal a különbséggel, hogy olyan trend, amit Pintér Tenya diktál, sohasem létezett. A lovasszínház valójában nem színházi, hanem cirkuszi műfaj, amit azok űznek, akik lovastudás hiányában inkább színészkednek, és akik színészi tehetség hiányában inkább lovagolnak, a jóindulatú középszerűséget azonban egyikben sem haladják meg. Felhívom a figyelmet, hogy akiben a Magyarságkutató Intézet a turáni alfahímet véli felfedezni, az alábbi produkciókkal örvendeztetett eddig:

Beyoncénak öltözve transzvesztita előadóként riszálta magát, ami az Eurovízión valószínűleg lenyomta volna Conchita Wurstot, de úgy tűnik, itthon inkább a „magyar színpadra magyar transzvesztitát” elvén tarol:

Jimmy életéből csinált musicalt, életre szóló vitába kényszerítve az esztétákat, hogy ebből Jimmy-e a visszataszítóbb, vagy a musical, mint élettörténetet elbeszélő műfaj. Kellett, mint egy öltánc, amit sosem kértünk. 


Szerette volna zebrára ültetni Fekete Pákót, és úgy énekeltetni, mert ha a honfoglaló ősök ezt csinálták lóval (mi mást tettek volna), akkor nincs okunk feltételezni, hogy a honelhagyó négerek ne tennék ugyanezt zebrával. Olvasható a "Ha belül nem lennék szép, akkor ez a test üres porcelánbaba lenne" c. portréban. Ha mindez nem volna elég, sikerült Rubint Rékával úgy elkornyikálnia a Honfoglalás c. mozgóképkudarc egyetlen értékelhető elemeként listázható főcímdalát, hogy azt maradéktalanul rontsa vissza a film színvonalához.


Pintér Tibor munkásságának egyetlen pozitívuma, hogy amikor a balliberális tábor Alföldi rendezői tehetsége mellett azzal érvel, hogy legalább a színházba csábítja a nézőt, akkor a példájával lehet válaszolni, hogy ez önmagában miért nem érdem. Sovány vigasz azért cserébe, hogy el kell viselnünk a jelenségét.
Férfiasság tekintetében fogalmam sincs, hogy Tenya mit adhat bárkinek is, hiszen jelenleg ott tart, ahol egy serdülő kamaszgyerek a házibulikon: amikor úgy érzi, hogy nem kap elég figyelmet, letépi az ingét, hogy előadjon valamit, amire senki sem volt kíváncsi, de a puszta kínosságánál fogva mégis mindenki végignézi. Biztos, hogy ez az a szerepmodell, ami integrálja a férfiasságot a magyarságtudattal?

Amennyiben a Magyarságkutató Intézet erre igennel felel, egy kurva szavuk sem lehet, ha a magyar fiatalok inkább Svédországba emigrálnak nővé operáltatni magukat. Dicsértessék!

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/91389/pics/lead_800x600.png
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?