Martin Luther King forog a sírjában!

Tibi atya

Nagyon nehéz olyan összetett karaktertől idézni, mint a huszadik század közepének legvagányabb amerikai politikai figurája, Martin Luther King. A média előszeretettel jeleníti meg társadalmi igazságharcosként, ami hiába igaz, önmagában az álhírek dinamikája szerint fest hamis képet, mert fontos részleteket hallgat el: Martin Luther King nem csak a fehér elnyomás ellen küzdött, de a színesbőrű közösségek azon elemei ellen is, akik erőszakkal vagy egyéb erkölcstelenséggel akarták érvényesíteni a jogaikat. Éppen ezért nem is a Lincoln Memorial előtti „I have a dream” kezdetű beszédéből idézek, hanem Birmingham-i leveléből.

 „Mint oly sokszor már, most is szertefoszlottak reményeink, és a mély csalódás sötét árnya borított be bennünket. Így aztán nem maradt más alternatíva számunkra, mint hogy nyílt megmozdulásra készüljünk, és így saját testünk legyen az eszköz, melynek segítségével ügyünket a helyi és országos közösség lelkiismerete elé tárjuk. Ezért úgy döntöttünk, önvizsgálatot tartunk. Előadásokat tartottunk az erőszakmentességről, és ismételten feltettük a kérdést önmagunknak: »Képes vagy-e az ütéseket eltűrni anélkül, hogy megtorolnád? «”

Amikor Martin Luther King fellázadt a Jim Crow-törvények ellen (Jim Crow nem egy létező személy volt, hanem egy gúnyos korabeli karikatúra, ami egy fekete férfit ábrázolt), a küldetése nem pusztán az egyenlőség kivívása volt, sokkal inkább az egyenlőség kivívása békés eszközökkel, a szeretet igehirdetésével. Igazsággal és igazságossággal bizonyítani, hogy a karikatúra hazudik. Ma valószínűleg őt is alt-rightnak minősítenék, mert bizony ő sem a „Black lives matter” híve volt, hanem az „All lives matter”-é, noha a feketék elleni brutalitás és elutasítás jóval nagyobb volt az ő idejében. Gondoljunk csak arra, hogy akkoriban még élénk emlékképek voltak a lincselések, vegyesházasságról szó sem lehetett (a fekete közösségek éppen olyan rossz szemmel nézték, mint a fehérek), a buszos hátsóüléses sztorikat pedig mindenki ismeri.

Ugyanebben a levelében négy, egymást követő alapelvet fogalmaz meg:

„Bármely erőszakmentes kampány négy alapvatésből áll: (1) adatgyűjtés az igazságtalanságok tényleges fennállásának megállapítása érdekében, (2) tárgyalás, (3) önvizsgálat, és (4) nyílt megmozdulás.”

Az adatgyűjtés nem igazolja őket, tárgyalás nem volt, önvizsgálatot emlegetni ma nettó rasszizmusnak számít, a nyílt megmozdulásukban békét emlegetni pedig olyan, mint az ittas vezetés ellen kampányolni a feketék Stohl Andrásával, Rodney Kinggel.

Ami most történik, az nem csupán a többségi társadalom ellen végrehajtott merénylet, hanem Martin Luther King nyílt megcsúfolása is. A fekete közösség pontosan úgy viselkedik, ahogy egykor a karikatúra ábrázolta. Csak ma ezt már nem gúnyolja a média, hanem dicsőíti.

Martin Luther Kinget valójában nem 1968-ban ölték meg, hanem éppen most ölik. A feketék nevében fosztogatók kirakatokba záporzó téglái mélyebb sebet ejtenek rajta Minneapolisban, mint amire fehér gyilkosa egy lövéssel képes volt Memphisben.

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/96132/pics/lead_800x600.png
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?