Kaleta Gábor: ami igaz, ami nem, és a tanulság, amit nem ártana levonnunk

Tibi atya

Mielőtt egyetlen sort is írok a témáról, leszögezem: a bizonyított pedofíliáért szerintem a halálbüntetés az egyetlen arányos szankció. Mindegy, hogy csak nézte-e vagy csinálta is, mindkettő annyival van az életellenesség határértéke fölött, hogy ha van is különbség, szankció tekintetében nem kéne, hogy legyen. Nincs ennél nagyobb bűn, előre kitervelt, különös kegyetlenséggel elkövetett és nagyon magas a bűnismétlés esélye. Nem tudok elfogadni semmilyen progresszív érvet amellett, hogy „megváltozhat”. Igen, fontos alapelv az ártatlanság vélelme, de a gyermekvédelem mélyebben beágyazott érték, mint az ebbe vetett (hiú) ábránd. Ha egy demokratikus rendszer képtelen megvédeni a gyermekeit a legrosszabbtól, mert a saját értékeibe gabalyodik, akkor ebben a tekintetben módosítania kell a saját működésén (figyelem, ez nem azonos azzal, hogy mindjárt levesbe az egésszel, de erre még kitérek). Ha ugyanis akkora a bűnismétlés kockázata, mint ebben az aberrációban, akkor szükségszerűen további ártatlan gyerekekkel fizetünk majd az ilyen  vélekedésekért.

Most, hogy ezeket az alapokat lefektettük, két, a Kaleta-ügyet uraló narratívát szeretnék árnyalni, amik jelenleg akadályozzák az érdemi diskurzust a pedofília törvénybeli megítélésében. Az első narratíva a fideszes, a másik az ellenzéki (lényegében a legtöbb témában csak ezzel a két tényezővel kell egyszerűsíteni, ha normális diskurzusra vágyunk).

Megmaradt, kevés progresszív olvasóm kedvéért kezdjünk a fideszessel!

Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő a Facebookján a független bíróságot tette felelőssé, hogy lám, libsikéim, ezt akartátok, hát megkaptátok. A helyzet ennél egy picit bonyolultabb: Kaleta Gábor esetében az történt, hogy előkészítő ülésen beismerte a bűnösségét, így tárgyalásra nem került sor. Ez alkotmányos joga minden bűnözőnek, ráadásul, ha lemond a tárgyalás jogáról, azzal egyúttal egy sor eljárásrendi lehetőségről is, amivel a vádemelés folyamatát akadályozhatná a védelem. Ilyen esetekben az van, hogy az ügyész indítványoz egy büntetést, amit – ha Kaleta beismeri tettét – a bíróságnak nincs joga felfelé módosítani.

Deutsch Tamás tehát faszságokat beszél.

EP-képviselő egyébként is kétféleképpen lesz az ember: vagy félnek tőle a pártban, mert jó politikus és veszélyt jelent az aktuális vezetésre, ezért  parkolópályára küldik, vagy szégyellik, és elküldik Brüsszelbe, ahol egymagában túl sok kárt nem tud okozni, és a napi  botrányaival addig sincs láb alatt itthon. Mindamellett, hogy olvasómra bízom, Deutsch vajon melyik lehet, én kurvára nem szeretném, ha ezért a független bíróságok felszámolása napirendre kerülne. Jövő héten kell ugyanis megállnom egy büntetőper vádlottjaként Kulcsár Edinával és Csutival szemben, és nem volna fasza, ha ez a jövőben úgy nézne ki, hogy a két TV2-nél dolgozó gyerekmunkáltató lájkhajcsár egyszerűen csak felszólna valami középszintű NER-potentátnak, hogy akkor ezt a Tibi atyát most el kéne ítélni, az meg szépen kilobbizná nekik. És ez még csak egy tyúkper, képzelhetjük, hogy ha Deutsch Tamás delíriuma valósággá válna, hogy működnének a fontosabbak.

Ezek szerint akkor az enyhe ítéletet nem a független bíróságnak, hanem a Fidesz által kinevezett Polt Péter alá tartozó ügyészségnek köszönhetjük.

Kétségtelenül ez is vonzó narratíva, amit a tények mélyebb elemzése nélkül Puzsér tegnap szépen meg is lovagolt. Ebben az olvasatban az ezeréves keresztény nemzet elitje kimenti a sajátját, még akkor is, ha az pedofil. Nos, kétségtelen, hogy pár retorikai lájknagyágyút el lehet sütni így is, csakhogy sajnos ez is jó távol áll a realitástól, és leginkább csak hangzatos részigazságokkal operál, még akkor is, ha az eljáró ügyvéd egy olyan rohadt tetű, mint a Hajdú Pétert is védő Mester Csaba.

Jelenleg a következő tények adottak: Kaleta Gábort 19.000 pedofil kép birtoklásáért ítélték el, melynek a büntetési tétele 3 évig terjedő szabadságvesztés (hiszen a jelenlegi jog szerint ez jóval enyhébb tényállás, mintha ő készítette vagy terjesztette volna ezeket a képeket). Ilyen esetekben a joggyakorlat az, hogy a büntetési tétel középértékéből, vagyis az adható 3 év feléből, 1,5 évből indulnak ki, aztán az enyhítő és súlyosbító körülmények összeadása-kivonása, szorzása-osztása következik, hogy merre és mennyit lehet eltérni.

Mint arra Dezső András indexes újságíró rámutatott, a jelenlegi ítélet egyáltalán nem számít enyhének a birosag.hu anonim adatbázisa szerint, hiszen büntetlen előélettel a képek birtoklásáért nem szoktak letöltendőt kiszabni.

Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogász a wmn.hu hasábjain azt is kifejti, hogy ez még csak nem is szélsőséges gyakorlat a világban, körülbelül hasonló ítéletek születnek más nyugati országokban is. A cikk szerint ehhez például az is hozzájárul, hogy a bíróságok és a jogalkotás egyszerűen nem tudják tartani a lépést a technológiai fejlődéssel, így nagyon nehéz megállapítani, hogy egy bűncselekmény egy rendbeli, hat rendbeli vagy tizenkilencezer rendbeli (mely jogi szempontból már értelmezhetetlen is), vagyis ezek a bűncselekmények meghaladják a jelenlgi büntető törvénykönyvek kereteit. Számos per után tapasztalatból is kijelenthetem, hogy nemcsak a törvényhozás, de a bíróságok sem tudják még 2020-ban hova tenni az internetnek ennél jóval egyszerűbb kérdéseit sem, teljesen ad-hoc ítéletek születnek.

Ehhez még hozzátartozik az is, hogy az ügy tíz évre titkosítva van, az ügyészségnek pedig nem tudjuk, hogy a nemzetközi ügyben az illetékes ország eljáró hatóságai mit adtak át és mit nem ahhoz, hogy vádat emelhessen.

A titkosított tíz év szolgáltatja a legtöbb konteos lehetőséget, de én masszívan kétlem, hogy a titkosítás politikai okból történt.

Először is, ha abból történt volna, akkor nem tíz évre titkosítanák, hanem 2087-ig, ahogy ez történt számos olyan mocskos ügyben, amik mögött valóban politikai motiváció húzódott. Ilyen rövid időre nem titkosítanak valamit egy olyan rendszerben, ami a vezetője szerint még legalább 2030-ig számol, és ha bűnös benne, akkor a 10 év lejártával még bőven el is számoltatható. Másodszor, Orbán a bulvárosítható politikai ügyektől fél, mint a tűztől, és a Borkai-botrányból jól látható, hogy nem is jogtalanul. Akkor az történt, hogy a NER szempontjából egy valóban fontos személy kompromittálta magát, aki olimpikon, polgármester és nem utolsó sorban egy rakás, a rendszer számára is busásan jövedelmező korrupciós ügy központi figurája volt. Amint lementek a választások, meg is érkezett rá a kilövési engedély. Kaleta ezzel szemben jelentéktelen káder, aki még csak nem is NER-származék. Több évtizedes, rendszereken keresztül törtető karrierista volt, akinek a politika perifériáján fekvő diplomácia volt az otthona. Súlyát tekintve sehol sincs egy Audinak otthont adó Győr polgármesteréhez képest. Ráadásul pedofíliával bukott le.

Egy ilyen mögött nem azért nem zár össze a rendszer, mert keresztény vagy nem keresztény, hanem mert politikusok alkotják, akik pontosan tudják, hogy akármilyen ismeretsége van, nem éri meg.

Ettől még persze biztos, hogy Polt Péter is rajta tartotta a szemét az ügyön, csak nagyon úgy tűnik, hogy a titkosításnak inkább nemzetközi okai lehetnek: valószínűleg több, a határokon átívelő cyber-pedofilhálózat munkájáról lehet szó, és bár azt tudjuk, hogy ebben az ügyben a nyomozás már lezárult, azt még nem, hogy milyen összefüggései lehetnek az ügynek egyéb, még nem lezárult nyomozásokkal (tekintve, hogy a cyber-világban nincsenek országhatárok). Erre tehát logikusabb magyarázatnak tűnik a tízéves titkosítás. Mindamellett rohadtul nem csodálkozom, hogy egy olyan országban, ahol a miniszterelnök úgy kommunikál, hogy ő ezt vagy azt a bírósági döntést felülbírálhatja (függetlenül attól, hogy végül nem így lett), nem díszkisérettel hozzák haza. Igaz, egyéb országokat sem ismerek, ahol az ilyet nem a legnagyobb szégyenben, suttyomban csempészik haza.

Éppen ezért egyik oldalon sem politikai-közéleti pecsenyét kéne sütögetni, hanem összegyűjteni a rendelkezésre álló információt, és arról beszélni, mi van annyira elbaszva, hogy a pedofíliát ennyire enyhe büntetéssel lehet megúszni!

Nos, röviden az, hogy a nyugati civilizáció borzasztó felületesen és túlságosan megbocsátóan áll a pedofíliához. Az egyházban a hatalmas médianyomásra már legalább többségében elítélik a pedofilokat, de ne feledjük, nemrég ott is volt olyan pápa, aki ezeket tagadta. És persze attól, hogy elismerték, valószínűleg ma sem rózsás a helyzet. Eközben a szivárványközösségekben még büszkék is rá, New York Pride-ja teljes mellszélességgel kiáll egy 10 éves drag queenért, aki melegbárokban ad elő vetkőző show-t, és ismeretes az is, milyen közösségi ellehetetlenítés jár azoknak, akik ez ellen felszólalnak. Eközben a magyar Pride letiltja és kiátkozza azokat a felszólalóit, akik erre felhívják a figyelmet, meg persze bőszen homofóbnak neveznek mindenkit, aki mindaddig nem járul hozzá a szivárványos vonagláshoz, míg ezeket nem tisztáztuk.

Jeffrey Epstein, aki a demokratákat tízszer több pénzzel támogatta, a Clinton-dinasztia közeli barátjaként történetesen a legnagyobb nemzetközi prémiumpedofil erőszakoldát üzemeltette. Aztán ”””””öngyilkos”””””” lett a börtönben, még azelőtt, hogy vallhatott volna ügyfelei kilétére. Roman Polanski, a progresszív értelmiségbe ágyazott rendező vígan éli világát Svájcban és évtizedek óta rendez, miután elítélték, amiért megerőszakolt egy kiskorút. A függetlenobjektív nyugati média ezekből majdnem akkora ügyet csapott, mint Trump egy átlagos napi tweetjéből, végül pedig nem is nagyon maradt más utánuk, csak interneten keringő mémek. Komoly következmények egyik ügyben sem születtek.

Eközben elismert, progresszív lapokban olyan álláspontok is megjelennek, hogy ez is csak egy, a homoszexualitáshoz hasonló irányultság, amivel kapcsolatban „nem szabad elhamarkodott ítéleteket alkotni” (ahogy pl. a fehér rendőrök állítólagos rasszizmusában – a szerk.). Éppen ezért a nyugati világban nagyon nehéz olyan törvényeket hozni, amik valódi büntetést vonnak maguk után.

De itt léphetne be az a bizonyos kétharmados nemzeti kormány, hogy lesöpörje ezeket a rózsaszínhajú dzsendöragyrémeket, és hozhatna olyan törvényeket, hogy az ilyen rohadékok ne lássák többé a napfényt. Persze Kaleta ügyében már ez sem hozhat változást, de a jövőben talán nem úgy indulna a tárgyalás, hogy ha büntetlen az előélete, akkor megússza egy ejnyebejnyével.

A nulladik lépés az lenne, ha feloldanánk a témát övező tabukat. A kormánynak és az ellenzéknek (illetve utóbbi esetén a helyét átvevő ellenzéki médiának) is el kéne ismernie, hogy a védencei közt vétkesek vannak. Csak hát ezt elismerni kurvára fájna mindenkinek egyházaktól a szivárványközösségekig, és senkinek nem akaródzik, éppen ezért a pedofiltörvények enyhe büntetési tételei sem voltak kiemelt témák az évek során egyik oldalon sem.

A legfájdalmasabb pedig az, ami ezek hiányában történik. Nézzük csak meg jó alaposan ennek a tetves féreg Kaletának az arcát, mert szégyenszemre bárhol összefuthatunk vele. Két gyorshajtás áráért megúszta.

 

 

 

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/97213/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?