Oszló hullákkal alszunk egy ágyban, és úgy teszünk, mintha élnének

Tibi atya

Időről időre megfordul egy-egy rémtörténet a magyar médiában. A szomszédok kihívják a rendőröket, mert elviselhetetlen bűz jön a házból, ahol Marika néni és Józsi bácsi 30 éve élnek együtt, de az utóbbi hónapokban már csak Marika nénit látják ki-be járni. A rendőrök kimennek, és az ágyban oszló tetemre bukkannak: a felpüffedt test gondosan betakargatva, a párna megigazítva és kisimítva az enyészett hajcsomók alatt, a rothadó, tágra merevedett száj szélén száradt ételmaradék, mintha még ma reggel is megpróbálták volna megetetni. Mellette gödröcske jelzi az ágyon, etetés után összebújás is volt. Marika nénivel hiába közli a rendőrség, hogy Józsi bácsi, aki annyi időn át gondoskodott érzelmi szükségleteiről, nem él többé. A hullaszagot és a legyeket az ő érzékszervei is regisztrálják, a kérlelhetetlen tény ellen mégis küzd az elméje: tegnap is mintha megmozdult volna! Megőrültek? Azonnal vegyék le róla a zsákot!

Marika néninek hosszú és fájdalmas terápiára lesz szüksége, mire az élet rideg tényei egyesével a helyükre kattannak az ő belső valóságában. Apránként, segítséggel tudja csak elfogadni őket, hiszen ha egyszerre zúdulnának rá, a meggyöngült psziché végleg megreccsenne és maga alá temetné. Lépésről lépésre: a tagadást sosem kezdhetjük feloldani ott, ahol a legerősebb, mert ellentart és megkeményedik. De nem eshetünk neki csákánnyal sem, mert olyan erősen rögzül a szerkezethez, hogy mire szétvernénk, azon kapnánk magunkat, hogy az alapot bontjuk. Ezért egyelőre nem beszélünk a halálról.

Milyen volt vele az élet? Hogyan ismerkedtek meg? Hogyan szerették meg egymást? – hosszú a történet, mire eljutunk odáig, hogy az orvos először figyelmezteti Józsi bácsit, hogy próbáljon meg kevesebb vörös húst enni és hanyagolni az esti sörözést, mert nem jók a leletei. Együtt legyintettek: „a szomszédnak is ugyanezt mondták tíz éve, és kutya baja!” Persze, kiváltották a méregdrága gyógyszert, szedte is a Józsi rendesen, így azért már nyugodtabban lehetett lekísérni a hasaalját egy korty jó kőbányaival – ennyibe senki nem halt még bele!

Ha Marika néninek jó terapeutája van, akkor a valóság fonalát távolról és fokozatosan kezdik felgöngyölíteni, és nagyon lassan eljutnak addig, hogy Józsi bácsi meghal, ő pedig ül az ágy szélén, és pacalt töm az oszló testbe – így lesz a kegyetlen, elutasított valóság Marika történetébe is beépülő, immáron ha gyötrelmes és bűntudattal teli is, de legalább valós jellegénél fogva elismert tény.

Az Index halála után sosem végeztük el a terápiát: tíz évvel ezelőtt, amikor az ország egyik legfontosabb online portáljától felállt az alapítója, Uj Péter (aki a 444 jelenlegi tulajdonosa), azért tette, mert beleszóltak két dologba, amiknek a mai napig szentnek és sérthetetlennek kell lennie az indexesek szerint ahhoz, hogy függetlennek nevezhessék magukat: a tartalomba és a szerkesztőségbe. Nem engedtek ki bizonyos képeket a címlapra Fideszes politikusokról, aztán fegyelmit kapott Tóta W. Árpád egy élcesebb írásáért. Ekkor – mivel meghalt a lap függetlensége – felállt már egyszer Uj Péterrel a szerkesztőségnek az a része, amelyik független volt. Akik ott maradtak, azok tehát ilyen feltételek mellett tették az elmúlt 10 évben is.

És ez nem a véleményem, ezek tények és adatok.

Terápia hiányában mégis végignéztük, ahogy az Indexet lélegeztetőképre teszik, és mivel az alapvető életfunkcióit fenntartották, sőt, az elhalt agyból rutinszerű ingerekkel O1G-reflexeket váltottak ki, egy ország ült ott az ágy mellett, és tett úgy, mintha a lap még élne, mintha ezt a vegetatív állapotot életnek lehetne nevezni. Itt is érthető a haláltagadás, hiszen az Index valós és nagyon fontos érzelmi szükségletet elégített ki egészen 2010-ig: az autonómiáét. A lélegeztetőgépet persze 2010 után is bent hagyták a szerkesztőségben, még azt is megengedte a fideszes vezetés, hogy ők döntsék el, kinek az ujja lehet a gombon. Miközben persze a teljes kórház áramellátásán, de még áramszolgáltatóén is az övék volt.

A terápiának sajnos még most sem tudunk nekikezdeni: miközben a szekértáborok arról vitatkoznak, hogy a szerkesztőség kapcsolta-e le a gépet, vagy a vezetőség a kórházat, mesterien kerüljük, hogy diskurzus a tíz éve öntudatát vesztett betegről szóljon. A kormánypártiak álhíreket kiabálnak, az ellenzékiek gyilkost, és a temetésen éppen az egyik piaci örökös, Uj Péter mond gyászbeszédet, aki tíz évvel ezelőtt már a saját kezével is kiállította a halotti bizonyítványt. Eközben pedig a közvélemény, ami a halottat tíz évig próbálta még úgy etetni kattintásokkal és adományokkal, mint Marika Józsi bácsit, jobban igényli ezt a perverz rítust, mint a tényeket. Ebben a pszichotikus haláltáncban lehet a szembenézés hiányát a pszichéje számára elviselhetően, szinte észrevétlenül kivezetni a gyászból a koporsó felett esküdött bosszúra.

A 444 felől kétségem sincs, hogy a sírgödörnél előadott dagályos gesztusok után mire tart igényt az Index piaci hagyatékából: a vérgőzös O1G-zést és a gyűlölködésre szomjas olvasótömeget már a ravatalteremből a saját szerkesztősége felé tessékeli. 

A 24.hu is felvette a temetési öltönyt, mégis bizakodóbb vagyok velük szemben: számokban közel állnak az Indexhez, valóban a hirdetői piacról élnek és ennek megfelelően sokkal színesebb véleménypalettát vonultatnak fel a szerkesztőségben, ami pedig talán a legfontosabb: léteznek nyilvános viták a lapon belül is. Történelmi a lehetőség, hogy a Fidesz mocsokmédiájával szemben felálló legerősebb magyar ellenzéki médium ne ellenpólusú mocskot gyártson, ahogy az Index teszi egy évtizede, a 444 pedig szórványos kivétellel fennállása óta. Kívánom, hogy a 24.hu ne hajoljon meg az Indexet elhagyók piaci igényeinek: éppen azért sikeresebb üzleti modell az övék (meg egyáltalán üzleti és nem állami csöcsön lógó), mert eddig is saját utat jártak. Kívánom továbbá, hogy az Index néhány, valóban értékes újságíróját ők szerződtessék le, ne a 444!

Az indexes újságírók, Dull Szabolcs, Bodolai László és a Fidesz viszonyáról pedig egyelőre képtelenség lesz minőségi, tényalapú vitát folytatni, mert az a kutyát nem érdekli. A gyászoló és bosszúszomjas tömegnek most szüksége van a showműsorra, és aki megszakítja az adást, ahhoz csak a Popcornt basszák hozzá. Jó szórakozást!

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/98210/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?