Csillagszemű Dúró Dóra és meleg Hamupipőke találkozása egy mesekönyvben

Tibi atya
Nem szeretnék felülni a könyvdarálás nácirettegős vonatára, mert minden rendszerben csináltak ilyet: égettek könyvet feudális államban, liberális demokráciákban, nemzeti szocialista államban, korporatív fasisztában és bolsevikben egyaránt. Politikai hovatartozástól függetlenül tartom  indulatkezelési elégtelenségnek és primitív babonának, mikor egy problémás szellemi terméket a fizikai hordozója megsemmisítésével akarunk kezelni. Nehéz eldönteni, hogy a vudu boszorkány próbál-e kárt tenni egy szimbólumban, amitől azt várja, a való életben is hat majd, vagy egy frusztrált gémer áll neki püffölni a monitort, mert haragszik a játékra.
 
Ugyanakkor döbbenetes az álnaivitás is, ami nem érti, mi is a probléma egy mesekönyvvel, ami jó sztálini módra satírozza ki a klasszikus karaktereket, hogy kicserélje őket az aktuális ideológia prototipikus alakjaira, roma Pöttöm Pannára és meleg Hamupipőkére.
Valóban csak ártalmatlan mese, nincs itt semmi látnivaló?
Érdekes megközelítés. Ha a mesék ártalmatlanok, akkor miért kell a meglévőket is átírni? Esküszöm, soha nem gondolkodtam gyerekként azon, hogy vajon Pöttöm Panna bőrszíne milyen. Fehér ember vagyok, ezért fehérként képzeltem el, de ha cigány anya meséli cigány gyermekének, a mese keretei éppen úgy engednek teret a fantáziának a barna bőr felé.
Ettől mindenkié Meseország.
Felháborító lenne, ha a kiadók hirtelen fehér keresztény Hüvelyk Matyiról dobnának piacra könyvet? Azt gondolom, igen, mert teljesen szükségtelenül szűkítené egy mese fantáziakereteit, és rekesztene ki belőle gyerekeket, megakadályozva, hogy a saját igényeiknek megfelelően használják a saját fantáziájukat. Ebben az esetben a hozzáadott "fehér keresztény" tehát nem hozzáadna a meséhez, hanem éppen elvenne belőle. És nagyon szépen kérem, ne érveljünk azzal, hogy "ez csak egy mese, ami nem árthat". Hogy egy adott mese ártalmas vagy ártalmatlan-e, ez lehet vita tárgya, hogy a mesék általában fontosak-e annyira, hogy mellőzzük a "csak" szót, azt azért tartom eldöntött kérdésnek, mert ha valakik szerint át kell írni őket, mert alkalmatlanok a gyerekek identitásképzésére, akkor szerintük is fontos.
Transzszexualitás? Bántalmazó gyermekkor? Rasszdiverzitás?
Nos, el kell, hogy keserítsem azokat az olvasókat, akik a gyűlölködéshez jöttek érveket gyűjteni: ezek eddig is szerves részét képezték a nyugati kultúrának. Teiresziasz, a vak próféta, akit Odüsszeusz is meglátogat, maga is volt férfi és nő is. Egy nap meglát egy hím és egy nőstény kígyót, és agyonüti a nőstényt - menten nővé változik, később gyermeket is szül. Évek múlva újra meglát egy hím és egy nőstény kígyót, ezúttal a hímet üti agyon, és visszaváltozik férfivá. Ezt követően Zeusz és Héra keresik fel, hogy tegyen igazságot: melyik nem sorsa nehezebb? Amiért Teiresziasz szerint a férfié, Héra dühében megvakítja, de mivel Zeusz egyetért vele, megajándékozza jóstehetségével. Carl Gustav Jung "Ember és szimbólumait" sem kell forgatni ahhoz, hogy megértsük, miért helyezte Homérosz éppen Teiresziaszt annak a bolyongásnak az árnyékvilágába (a tudattalanba), amiből a hős Odüsszeusz csak akkor találhat vissza feleségéhez, Pénelopéhoz, ha előbb leereszkedik hozzá. Úgy tűnik, a tudattalanban lappangó férfi-nő kérdés, és az ebből fakadó kétneműség gondolata régóta és mélyen hat az ember mesevilágára. Bizony, az identitásunkat adó egyik legelső és legfontosabb mese is rendelkezik transzszexuális kulcskarakterrel.

Az elvágyódás a nekünk adatott testből kérdése sem új, elég leporolni Andersen Kishableányát, ha pedig olyat szeretnénk olvasni, amiben ehhez még kirekesztés és happy ending is jár, akkor a Rút kiskacsát. Bántalmazott gyermekeknek ott a Gyufaárus lány, a Grimmek Jancsi és Juliskája, vagy bármelyik mostohaanyás királylány sztorija (attól, hogy a Hófehérke nem Hóromácska, még kitűnően ábrázolja a narcisztikus anya-lánya dinamikákat, amiben a belső tükör számon kéri az anyát, amiért nem ő a legszebb). Ha szociális egyenlőtlenségekről szeretnénk olvasni, a keleti romantika elhozza nekünk Aladdint, ha túl messze jár a valóságtól, máris elővehetjük Dickenst vagy Victor Hugot. A rasszok elfogadásához és a rousseau-i (szerintem mocskosul hazug) romantikához is van már gyermekeknek átdolgozott klasszikus, Defoe Robinson Crusoe-ja. Ha realista, de analitikus mélységű vonatkozásban érdekel a kérdés, ott a Huckleberry Finn. Hát a Harry Potter vérségi kérdésein alapuló fő konfliktusa smafu?

Persze, abban a korban, amiben a Pocahontas-franchise-nak már a kismilliomodik folytatása hagyja el a Disney-stúdiót, az Avatar (ami lényegében ugyanaz) pedig kiadási évének legnagyobb animált kasszasikere, nem érheti vád a civilizációt, hogy mégis a kirekesztés és az elnyomás mellett teszi le a garast (hacsak bele nem állunk az inverz picsogásba, és el nem kezdünk hisztizni azon, hogy - meglehetősen történelmietlenül - minden ilyen sztoriban kizárólag a fehér férfi jelenik meg elnyomóként. De ne tegyük!).
Ha már eddig is ennyire gazdag mesevilág foglalkozik ezekkel a problémákkal, mi szükség a "Mesevilág mindenkiére"?
Nem is tudnánk élni nélküle. Képzeljük el szerencsétlen szivárványos művészeket, "szakembereket" és aktivistákat, akiknek idén nem jut politikai ideológiával átitatott, izzadságszagú propagandakiadvány a gyerekszobába, amivel passzív-agresszív módon lehet bosszút állni, amiért szerintük a kultúránk elhanyagolja a számukra fontos kérdéseket! Hová lennének, ha el kéne ismerniük, hogy
nem az a probléma a könyvükkel, hogy ezzel a témával foglalkozik, hanem az, hogy ha hozzáadott értékként kezelünk egy tulajdonságot (a fehér bőrszínt, a barna bőrszínt, a szexuális orientációt) anélkül, hogy az a történetben nélkülözhetetlen volna, akkor nem hozzáadunk, hanem elveszünk belőle? A szükségtelen identitásjelzőkkel nem tágítjuk a gyermek fantáziája számára szabadon és igény szerint bebarangolható felületet, hanem szűkítjük!
Értsük meg, ennek a doktriner identitáspolitikának a harcosai tényleg utálják az európai kultúrát, és nem azért, mert európai, még csak nem is azért, mert fehér, férfi, akármilyen szexusú vagy kirekesztő. Azért, amiért minden totális rendszer gyűlöl mindent, ami korábbi: mert nem ők írták a saját ideológiájuk szellemében.

És végül az erősebb idegzetűek képzeljék el szegény Dúró Dórát, akinek a családjában már hetek óta senki nem követett el értelmetlen, szoftos és teljesen téttelen szimbolikus büntetést a "deviáns aberráltak" ellen. Hát nem szörnyű?! Legyen szívetek, vegyétek meg a gyereknek a Mesevilág mindenkiét, hadd legyenek ők is részesei egy olyan polgárháborúnak, amiket a meséink ennél már sokkal mélyebben, mégis sokkal békésebben rendeztek az évezredek során! Válasszatok oldalt! Teljesen mindegy, hogy azért veszed meg a kölöknek, hogy ledarálja, vagy azért, hogy áthúzd vele a már meglévő meséket és hazug sablonokkal tömd a fejét! A lényeg a fogyasztás, és hogy a gyerek már óvódáskorában megtanulja, hogy ebben a háborúban az ő kezébe is fegyvert erőszakolnak. Mi másra is lehet szüksége a fejlődő szervezetnek a sok C-vitamin és gyümölcs mellett?
Valóban nehezebb megismerni egy kultúrát, mint csípőből lesovinisztázni, heteronormatívozni, vagy épp buzizni, de azért sokkal izgalmasabb is. Sajnálom azokat a szülőket, akik mégsem hajlandók rá, ezért a gyermekeik kimaradnak ebből az élményből. Dicsértessék!
https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/100798/pics/lead_800x600.png
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?