Ki profitált és ki veszített a könyvdarálással? Dúró Dóra vagy a kiadó?

Tibi atya

Nehéz érdemben hozzászólni egy olyan témához, aminek már régóta nem egy-egy állításával vagy közéleti gesztusával van probléma, hanem magával a párbeszéd keretrendszerével, ami övezi. A szexuális kisebbségek ilyen téma: hibás tézisek szülnek hibás antitézist a Pride és a Mi Hazánk között. A szivárványszekták irgalmatlan tőkeháttérrel sajátítják ki és terelik beteges keretek közé, hogy aztán mindenfóbnak bélyegezhessenek bárkit, aki nem ért egyet a politikai manifesztójukkal. Hiába nem gyűlölöd a szexuális kisebbségeket, nem Te döntöd el, hogy gyűlölöd-e őket. Majd ők, az egyenlőbbek. Noha a társadalom marginális kisebbségéről van szó, lassan mindenhonnan ömlenek: az összes világcég, valamennyi sorozat-, film- és rajzfilmgyár, illetve közösségi platform építette már be az arculatába, és nem túlzunk, ha azt mondjuk, már a fogkefénk és a borotvánk is állást foglal a szivárványpropagandáért.

Erre ad választ a Mi Hazánk, mikor könyveket semmisít meg. Alapvetően én sem értek egyet az ilyen gesztusokkal, érdemes azonban megfigyelni, milyen szalmabábérvek mentén vonják kétségbe a gesztus a létjogosultságát:

- rettentő időket idéz fel a könyvmegsemmisítés (valójában dehogy, az írott anyagok megsemmisítése nem csupán az inkvizíció és a totalitárius rezsimek sajátjai, bőven van rá példa a modern és posztmodern nyugati világban is. A könyv már régóta nem kizárólagos, de még csak nem is elsődleges hordozója az írott kultúrának, a megsemmisítése inkább operett, mint tragédia).

- ez túlmegy a szabad véleménynyilvánítás határán (nem megy. Jó primitív formája a véleménynyilvánításnak, de alapvetően legitim. Senkit nem szólít fel mások elleni erőszakra, csupán politikai kiállás egy politikai mű ellenében).

- "én is olvastam indiánkönyveket, mégsem lettem indián" (a pszichoszexuális fejlődés többnyire biológiailag keretezett, a tartalmát pedig a társadalom adja. A rassz rigid és veleszületett tulajdonság, kivéve, ha Te vagy Michael Jackson. A szexuális mintákban viszont szerepet játszik, ki mit lát és hall. A mesék is. Értjük, hogy senki sem lesz tőle egyik napról a másikra a saját neméhez vonzódó, mégis, a 8-11 éves korosztály a nemi érése előtt áll. Nem időszerű a kérdés ebben a korban).

- "ha nem tetszik, nem veszed meg" (ha nem tetszik, kritizálom, mert ez jogom, és mert a nyelvi közösség, amiben élek, visszahat az én gyermekemre is. Te sem maradnál csöndben, ha olyan tartalmat adnék ki, ami az erőltetett tolerancia helyett mondjuk olyan tényeket tanítana kisiskolásoknak "felvilágosítás" címén, hogy a HIV a világ negyedik halálozási oka, amiből a homoszexuálisok sokszorosát produkálják még az intravénás szerhasználóknak is. Pedig így van. Csakhogy neked is igazad lenne, mert hiába ezek a tények, hiába kell az egész társadalomnak viselnie az ebből fakadó kockázatot, borzasztó volna, ha a háztartások szabad szemmel is látható részében ilyen meséket mesélnének a gyerekeknek, mert ahogy a propaganda nem időszerű ebben a korban, az ellenpropaganda sem az. Kereslet egyébként egész biztosan lenne rá, de lefogadom, hogy akkor már nem annyira tetszene neked sem a szabad piac).

De melyik fél jött ki jól a könyvdarálásból?

Mindkettő. Bár a könyveladásból Magyarországon egyáltalán nem lehet milliárdokat keresni, ez azért több tízezres eladott példányszámot jelent, ami ötvenezer felett már bőven tízmilliós nagyságrendű jogdíjat is a szerzőknek (attól is függ, hogy milyen megállapodást kötöttek a kiadókkal). Ilyen promóval ennyi garantált. Csakhogy egy akció sosem marad reakció nélkül, a hatás törvényszerűen együtt jár az ellenhatásával. A pár tízmilliós jogdíj ára jelen esetben az volt, hogy éppen ezzel pörgették az 5%-os parlamenti küszöb fölé Dúró Dóra pártját. Mivel az ellenzék mostanra teljesen tömbösült, ez akár azt is jelentheti, hogy a Fidesz-KDNP koalíciónak szüksége lesz a Mi hazánkra, ha kormányképes akar maradni. Ebben az esetben Dúró Dóra az ország egyik legbefolyásosabb embere lesz. Gratulálunk a kiadónak, reméljük, megérte ezen az áron marketizálni a témát! Igaz, a rettegtetés is akkor a legjobb biznisz, ha a fenyegetés valós, tehát tekinthetjük ezt hosszútávú befektetésnek is.

Ki vesztett?

Szerintem mindenki, akik nem ők. A homoszexualitás (és a többi szexuális kisebbség) kérdését sajnos ez a két álláspont - a túltolt szivárványpropaganda és a szexuális kisebbségek teljes elutasítása - dominálja, és egyik fél sem érdekelt a kompromisszumban. A kisebbségek integrációjának éppen arról kéne szólnia, hogy azok könnyebben, minél akadálymentesebben illeszkedjenek a többség kultúrájába. Tekintve, hogy a nyugati mesevilág tökéletesen integrált mindennemű itt élő kisebbséget, a feltételek ehhez adottak is. A szerzőcsapat mégis ezt az elvet rúgja fel, amikor magát "hiánypótlóként" tünteti fel, implicite áthúzva az őket megelőző évezredeket. Dehogy akarnak ők részei lenni a kultúránknak - mondják - diktálni akarják, hogy mi legyünk részei az övéknek. Ráadásul nem is akárhol kezdik a munkát, hanem a gyermekkönyvek polcain.

Ez teljesen érthetően veri ki a biztosítékot olyan embereknél is, akik egyébként nem gyűlölik a szexuális kisebbségeket. Bízom benne, hogy a csendes többség is így van ezzel: nem a homoszexualitást ítéli el, hanem a ráépülő erőszakos, és már a csapból is vastag sugárban ömlő propagandát. Mert tény, hogy számos kihívást jelentenek a társadalomnak (magasabb promiszkuitás, magasabb kockázat a nemi úton terjedő betegségekre), ugyanakkor az ember legfontosabb képessége, hogy az ilyen kihívásokra békésen, arrogáns Büszkeség menete, gyerekpropaganda és könyvdarálás nélkül is tud megoldást találni. 

De ehhez csak akkor történhet meg, ha két dolgot mereven és kompromisszumok nélkül utasítunk el: a homofóbiát és a szivárványszektát. Dicsértessék!

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/101172/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?