Élet és Irodalom: a "Meseország mindenkié" kínos, tele logikai hibákkal és rossz mondatokkal

Tibi atya

Tudom, hogy lassan mindenkinek elege van belőle, hogy egy nem túl jó minőségű mesekönyv körül pörög-forog a közbeszéd két hete. Mégis, úgy tűnik, a "Meseország mindenkié" csekély irodalmi jelentősége mellett, pusztán marketingértékénél fogva is előhozta a néplélek jobb-rosszabb dinamikáit. A napokban írtam róla, hogy mennyire rossz fényt vet a pszichológiával kapcsolatos diskurzusokra, ha a tömegverekedések forgatókönyvét követjük, és 1000 pszichológus aláz a médiában, ahelyett, hogy egy állna ki, ő viszont szakmai igényességgel. A progresszív oldalon egyelőre a pszichológusok közt ilyenről nem tudunk, a vonalas baloldali és liberális Élet és Irodalom azonban nagyon bátor és gerinces lépésre szánta el magát: kimondták, hogy a Meseország mindenkié irodalmi értékénél fogva silány.

Az értelmiségi lét egyik legbiztosabb indikátora, ha adott esetben ellen merünk szegülni a kötelező politikai kliséknek, és ha valami egyszerűen szar, arról nem hazudjuk, hogy jó akkor sem, ha egyébként az üzeneteivel egyetértünk. Így tett Lovász Andrea is. Noha sem őt, sem írását nem lehet a progresszív gondolatok elvetésével vádolni, az Élet és Irodalom hasábjain az alábbiakat írja:

(...) a „mai népmesék” nagyobb hányada kudarcra ítélt aktualizáció, hiszen többnyire motivikus szintű: kortárs környezetben, hétköznapi kellékekkel újramondott történet; alig néhány a kivétel, amelyik arról is szól, milyen lehetőségei vannak ma világlátási módként egy mesének.

Néhány bekezdéssel később:

A cím ugyanis már önmagában, deklarációként elég erőszakos, s a példaként rendbe állított szövegek e szerepüknek meg is felelnek. Szólnak, szépen, sorban, nemet váltó, a társadalmi nemi szerepekre fittyet hányó, fejlődésben megrekedt, örökbe fogadott, transzszexuális, aszexuális, félárva, bántalmazott, elhanyagolt, testi deformitással született, roma származású, homoszexuális mesehősökről. De bármennyire is agresszív a marginalizált helyzetben levők felmutatásának témája, mégiscsak akkor működhet üzenetként (a gyerekeknél is), ha a szövegek irodalmi értelemben vannak annyira jók, hogy meséknek lehessen nevezni azokat. Enélkül ugyanis csupán kínos kompendium marad az egész. Ahogy maradt is ez a kötet.

Lovász szerint nem elég ha az olvasó ráismer a klasszikus mesékre, ha "csak néhány van szerkezetileg, nyelvileg rendben, amelyikben nincsenek logikai hibák, rossz mondatok, idétlen nevek vagy giccsbe hajó kinyilatkoztatások.". Nagyon fontos meglátás.

Az Élet és Irodalom szerzője bizonyára fog ezért hideget-meleget kapni, mi azonban szolidaritásunkról biztosítjuk: attól, hogy valaki a számunkra szimpatikus üzenetet közvetíti, még nem kell kritika nélkül benyalni minden nyomdaipari mellékterméket.

Tudunk nem egy olyan műalkotásról akár még magyar nyelven is, mikor a szerző klasszikusokhoz nyúl, és legalább olyan jót alkot, mint az eredeti: Faludy Villon átköltései (és hozzátoldásai), Hobo Jimi Hendrix-feldolgozása (Hey Joe), vagy a Lovász Andrea által is említett Ando Drom cigányzenekar (és cigány zenekar), ami Bereményi Géza és Cseh Tamás dalát fejlesztette tovább. Ezek mind magas minőségű műalkotások.

A gyermekek sem érdemelnek silányabbat. Az eredeti cikket is olvassátok el ide kattintva (ne ijedjetek meg, nem fizetős, csak egy igényesebb reklámot kell végignézni)! Dicsértessék! 

https://tibiatya.blogstar.hu/./pages/tibiatya/contents/blog/101439/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?