Innen tudod, hogy valaki képernyőfotót készít a beszélgetésedről

Tibi atya
2018.01.22.

Rizikós üzenet? Fehérneműs fotó? Elkotyogott titkok? Elküldöd az üzenetet, és nem tudod, hogy a beszélgetőpartnered készít-e képernyőfotót és megmutatja-e a barátainak...vagy netalántán a barátodnak vagy a barátnődnek...kirakja-e az internetre, hogy megszégyenítsen...

Nos, igazából sehonnan sem tudod, hogy valaki képernyőfotót készít a veled való csevegésről (a snapchat és az instagram időzített képeinek fotózását kivéve), de az is beszédes, hogy azért kattintottál a címre, mert szoktál ilyet csinálni. Ejnye!

De nem kell beszarni, biztonságban marad a kis titkod. Azért csak okosan.
És a "vajon minden megváltozik?" kérdésre pedig egy a válasz: legfeljebb te.
Dicsértessék!

Szabó Péter új célpontjai bölcsődés gyerekek

Tibi atya
2018.01.20.

14 évesekkel is foglalkozik Szabó Péter programja: a tréningben életvezetési és pénzügyi tanácsokkal látja el az útkereső korosztályt a motivációs tréner. A „boldogság könnyűszerrel történő bevonzásáról” tart előadásokat, és a pszichológusok egyre gyakoribb kritikáját, miszerint a terápia ennél jóval összetettebb, faék egyszerűségű bölcseletpanelekkel rázza le magáról újdonsült MLM-szponzoraival karöltve: „Ha tánctanárhoz viszed a gyermeked, akkor se kérdezed meg, hogy milyen képzettsége van az oktatónak, az a lényeg, hogyan bánik a gyerekekkel.” – számol be a HVG. Vélemény.

Nehezen hiszem el, hogy Szabó Péter nincs tisztában a rombolással, amit végez. Azért hiszem el nehezen, mert ellentétben sok más farzsebből kirángatott bölcsességekkel operáló idiótával, akiket az élet képzett, Szabó nem hülye. Tisztában van vele, hogy az élettörténete, amit hol így, hol úgy ad elő, nem igaz. Egyértelmű, hogy nem kocsilopásért ült, és az is, hogy amikor a titokzatos „multiról” beszél, amit eddig sosem konkretizált, nagy valószínűséggel olyan pénzintézetre gondol, ami szegényeknek adott hitelt uzsorakamatra. Kétség sem fér hozzá, hogy Szabó okkal titkolózik a múltjáról, hiszen a gazdasági bűncselekmények, a legkiszolgáltatottabbak anyagi kizsigerelése, a motviációs szövegeknek bedőlt, eladósodott öngyilkosok a kamera képernyőjére már nem férnek rá.

A HVG cikkjéből kiderül, hogy programjai mögé kőkemény gazdasági érdekek sorakoztak fel: A Brian Tracy Oktatási Alapítvány egyik fő támogatója, a Ring Akadémia ahhoz a Forever Living céghez köthető, amely a közismert multilevel marketing (MLM) rendszerben értékesít méhpempő- és aloe vera alapú termékeket. Mi oka van egy MLM-cégnek beállni Szabó Péter mögé? Valóban gyerekeket szeretnének jobb életre nevelni? Egy nagy lófaszt.

„A tizenéves kamaszok személyiségének fejlesztése, oktatása kényes terület, rajtuk nem szabad csak úgy tesztelgetni új módszereket – mondja Miklósi Mónika, az ELTE Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológia tanszékének doktora, aki nem csekély aggodalommal figyeli a gyerekeken végzett oktatási kísérletet. A kiskamasz ebben az időszakban különösen fogékony, és a motivációs tréningekre jegyet váltó felnőttekkel ellentétben mindent készpénznek vehet, miközben teljesen kiszolgáltatott az esetleges érzelmi manipulációkkal szemben. Miklósi is egyetért azzal, hogy például a pénzügyekről érdemes már korán elbeszélgetni a gyerekekkel, de tart attól, hogy a szülő az akadémia által felszínesen tálalt program alapján azt hiheti, hogy a gyermeke a foglalkozásokon univerzális tudást kap. Pedig úgy tűnik, inkább a Szabó által képviselt értékrendet próbálnak az erre fogékony fiatal hallgatósággal megismertetni.” 

- írja a HVG.

Szabó Péter egész nyilvánosságban betöltött szerepe illeszkedik az MLM-cégek kommunikációs stratégiájához: Buddha és Jézus Krisztus szavai hangzanak el a boldogságról, miközben méregdrága öltönyei, órái, autói és utazásai frusztrálják végletekig a nincstelen prolik tömegét. Az eredmény garantált: felállva tapsolás, a náci birodalmat idéző személyi kultusz, moráltalan törtetés a siker felé, tömeghisztéria és fogyasztási láz.

Szabó Péter senkinek nem hoz boldogságot hosszú-, de talán középtávon sem. A patronálásával kiadott, Mao Ce-tung sokmillió halállal járó gazdasági programjának nevét viselő könyv, a „Nagy ugrás” c. motivációs bullshittár pedig a legjobb példa erre. Már a borítója is szimbolikus erejű: egy ember ugrik át egy akkora szakadékon, amekkorán lehetetlen átugrani. A figurát az ugrás zenitjén örökítették meg.

Nagy ugrások persze nem léteznek, és aki mégis kipróbálja, lezuhan és jobb esetben is összezúzza magát. A pszichoterápia, legyen szó kognitív, viselkedési, klinikai vagy analitikus megközelítésről, csak apró lépéseket ismer. Noha minden terápia első lépése a hitlépés, hogy bizalmat fektetünk abba, hogy a terápia hasznunkra válik, a képzett terapeuta dolga az, hogy ez a hitlépés minél kisebb, szinte észrevétlen legyen. Szaktudásával és tapasztalatával hozza nekünk egyik sziklához közelebb a másikat, és mutatja meg, hova tegyük a lábunkat, majd ugyanezt teszi újra, újra és újra, hogy aztán visszamutathasson oda, ahonnan indultunk. „Látod, mennyit haladtunk, mióta elkezdtük?” A cél a járni tanulás, az útvonaltervezés, majd az önálló végrehajtás. A terápia mankó, ami járni tanít, hogy aztán ne legyen rá szükség.

Szabó Péter egyetlen terméke a katarzis, azonban hazugság, hogy ettől bárkinek jobb lesz. A katarzis egy gyorslefolyású, izgalomfokozó, drámai felismerés, amit az a kulcselem vált ki, ami miatt minden értelmet nyer. Bár a legtöbb sikeres terápiának ez is eleme, önmagában ez sem jelent változást, és az sem mindegy, hogy pontosan mi váltja ki: felismerés a frissen kialakult, valós önismeret tükrében, vagy egy olyan erős inger, amit ugyan nem tudunk elhelyezni megfelelően a belső struktúránkban, de olyan szépen csillog, olyan meggyőzően mosolyog, és olyan erővel árasztja a sikert, hogy a belső struktúránk hajlik köré. Az egyik a lelki béke és a tudati egyensúly felé mutat irányt, aminek szükségszerű következménye az önbizalom és a sikerélmény. A másik a sikerre és az önbizalomra, mint önmagukból fakadókra mutogat, amikről azt is hazudja, hogy következményei az első kettő. De nincs így.

Puzsér Róbert cimborám pár hete a krimómban egy hasonlattal élt, ami az egyén és a motivációs tréner viszonyát írta le.

Az egyén egy ház, ahol a földszinttől felfelé a tudatos, lefelé, a pincében pedig a tudattalan helyezkedik el. A pincében rothadó, bűzlő hullák vannak elrejtve, amik ebben a metaforában a (többnyire gyermekkori) traumák. Puzsér szerint egy terapeuta segít megtalálni őket és kitakarítani a pincét, míg a motivációs tréner kiönti a picsába az egészet betonnal. Mindkettő hatásos, de csak az egyik igazi megoldás. Akkor a beszélgetés hevében nem volt időm kifejteni, de szerintem ez sem állja meg a helyét.

Egy analitikus terapeuta hosszú évek alatt segít megtalálni a hullát, és kitakarítani az egész pincét. Egy kognitív terapeuta pár hónap alatt megtalálja, és segít neked átrendezni a pincét úgy, hogy a hulla ha előkerül, könnyű legyen kihúzni a lomok alól. Utána segít rendet rakni. Egy viselkedésterapeuta valóban kiönti a pince bűzös részét betonnal, és nem érdekli, hogy hulla volt-e a szag forrása vagy csak a kutya szart-e oda, a célja, hogy kiiktassa (attól még ez is lehet hatásos, pl. tikkelés esetén). Egy klinikai pszichológus megtanítja neked, hogy a házad homeosztázisa hogy működik, és mit kell tenned ahhoz, hogy felpuhuljon a pince fala, a hulla kilökődjön belőle, majd segít neked megerősíteni a ház szerkezetét újra. Egy motivációs tréner egyiket sem csinálja.

Beáll a garázs elé Bentleyvel, igazít egyet az öltönyén, az aranyórájára nézve konstatálja, hogy öt percet késett, majd becsönget. Széles gesztusok, csillogó mosoly, és pár perc alatt azt érzed, hogy az emberiség alfapéldánya tisztel meg téged a jelenlétével, aki ha olyan magasra, mint az ő nárcisztikus tökéletessége, nem is emel téged, mégis azon kapod magad, hogy a hullaszagú nappalid eperillatú – miközben a szavaival kápráztatott, kattant az aktatáska krómcsattja, és rózsaszínű légfrissítő került elő. Színpadi gesztusokkal permetez eperillatot a hullaszagba egy lehengerlő műsor keretében: hirtelen annyira jó minden, hogy a színes-szagos show már túl is terheli az idegrendszerünket, szinte kiakad a jóságméter. Aztán otthagyja a névjegyét, és elmegy.

Az öltönyös Lucifer alkuja illuzórikus gyönyört ad: hallgasd meg az inspirációs előadást, legyen olyan életed, mint nekem! Az ördögi ingerhangolás azonban nem hoz tartós eredményt, az eperillat lassan elpárolog, a hullaszag visszatér. Az inger mégis olyan intenzív volt, hogy kellően benyomódott: emlékszem, hogy szar volt, majd arra, hogy ehhez a faszihoz fordultam, és minden sokkal jobb lett. Akkor segített, tuti most is fog. És előkerül a tudatunkba égett névjegy. A fojtogató bűzben szükségünk van arra a bölcsességpermetnyi eperillatra, akár a trénernek egy csík kokainra előadás előtt.

Legutóbb, mikor Szabó Pétert kritizáltam, azt ígértem, felfedem a múltját. Azóta rengetegen írtak, hogy tudnak róla kompromittáló dolgokat, esetleg átverte őket, azonban csak egy rendőrségi forrás jelentkezett névtelenül, a postaládámba bedobott adatokkal Szabó múltjáról. A hazugságait már ez is cáfolta, viszont akkor látszólag fontosabb dolgaim akadtak, aztán nyitottam még egy krimót, elkezdtem szervezni egy saját fesztivált, és valahogy polcra került a projekt, mert csak halogattam. Óriási hiba volt.

Amíg tétlen voltam, az ördög nem volt az: Szabó és MLM-szponzorai most már bölcsődéseknek szerveznek programot „Motibölcsi” néven. Villámgyorsan letudom a vizsgáimat, és folytatom a nyomozást, hogy ne csak tudjam, de dokumentumokkal bizonyítani is tudjam, hogy Szabó hazugsága, miszerint a mesés vagyonra pozitív gondolkodással tett szert, nem igaz, a háttérben pedig kőkemény gazdasági bűnök és megnyomorított sorsok húzódnak.

Nem engedhetjük meg, hogy a romlott moráltalanság olyan fiatal gyerekeket erőszakoljon meg mentálisan, akik koruknál és szüleik idiotizmusánál fogva annyira kiszolgáltatottak, hogy képtelenek védekezni ellene! Nem engedhetjük a vállalati pszichopátia mantráit a bölcsőde homokozóiba! Dicsértessék!

Alig van 2018, de már itt is az év legostobább trendje

Tibi atya
2018.01.18.

2018-at írunk. Az ember, mint faj, fejlettebb, mint valaha. Robot-tengeralattjárókkal kutatjuk az óceán felszíne alatti vulkánokat, tervezzük az űrutazást a Marsra, és képesek vagyunk ritka betegségeket is megfékezni a tudomány segítségével. Azonban szerencsére itt az internet, ami egyensúlyban tartja világunkat. A magamutogató, a nézettségért, lájkokért -és így egy csipetnyi figyelemért- bármit megtevő emberek ugyanis kitalálták az idei év legbalfaszabb dolgát, a Tide pod challenge-t. (Rengeteg videó fellelhető erről a debil kihívásról, de inkább nem linkelem őket, nehogy valaki kedvet kapjon hozzá.)

A mosókapszulákat sok kisgyermek téveszti össze cukorkával

A kihívás maga rém egyszerű, ahogy az is, aki megcsinálja. Be kell tenned egy mosókapszulát a szádba, szétharapni, és persze az egészet videóra venni. Mielőtt eszedbe jutna kipróbálni, ne tedd. Magát a mosókapszulát gyakran keverik össze a kisgyerekek édességgel, így évente mérgezések tucatjai történnek emiatt. El is mondják minden reklámban, hogy "kisgyerekek elől elzárva tartandó." A biztonság kedvéért természetesen a mosószer doboza is nehezen nyitható ki, a kapszula felülete pedig kesernyés anyaggal van bevonva -mint a gyógyszerek esetében- hogy elvegye a kis lurkók kedvét a megkóstolásától. Tehát állíthatjuk, hogy a gyártócégek mindenre fel voltak készülve, kivéve természetesen a 21. század feltűnési viszketegségben szenvedő, szenzációhajhász, unatkozó tinédzsereire.

Vajon egy 0-tól a csávóig, akinek nem volt pénze az állatkerti belépőre, ezért kívülről a tigrisek kifutóján át próbált meg bemászni terjedő skálán mennyire kell ostobának lenned ahhoz, hogy szétrágj egy vegyszerekkel teli zacskót?

Régebben megáldott minket az internet a gallon challenge-dzsel, a cinnamon challenge-dzsel, és most itt van ez. Kíváncsian várom, mi lesz a következő? Járó láncfűrészről kell nutellát nyalogatni? Kenyérpirítóval kell fürödni? Jön a ki tudja tovább bent tartani a kezét a gofrisütőben challenge?

Szégyen, hogy az unalom, és idegenektől érkező pár üres lájk mit képes kihozni néhány emberből. Azt pedig gondolom mondanom se kell, hogy a cikkben említett dolgokat NE próbáld ki. Dicsértessék!

Humbákfölde fesztivál - a 2018-as nyár legnagyobb megborulása

Szégyelld magad, te rasszista!

Tibi atya
2018.01.16.

Ha lemaradtál volna az internet nagy történéseiről, akkor kanyarodjunk vissza a múlt hétre, amikor is a H&M divatmárka kijött egy új kollekcióval. Ebben nem is lett volna semmi furcsaság, azonban a katalógusban szerepelt két fiú, a következő pulcsikban: 

A srácok ruhái aztán a szociálisan hiperérzékenyek biztosítékait kiverték, hiszen miért van az, hogy a fekete gyerek a "legmenőbb majom a dzsungelben", a fehér gyerek pedig a "mangrove dzsungel túlélési szakértője"? A kanapéforradalom aztán odáig fajult, hogy Johannesburgban a rendőrségnek kellett közbelépnie, amikor egy helyi szervezet a reklám miatt megrohamozta a H&M helyi boltját.

A rasszizmust kiáltó emberek aztán megkongatták a vészharangot a cég vezetésénél is, akik így bevételüket féltve kénytelenek voltak lépni. Egy sablonos, izzadságszagú közleményben kértek bocsánatot mindenkitől, akit megsértettek. Továbbá a katalóguskép minden helyről történő eltávolításán túl még az ominózus terméket is visszahívták. Ezzel a lépéssel nyilván a brandet óvták, hogy az esélye se legyen meg annak, hogy egy rasszistának bélyegezett termék legyen a kínálatukban.

Természetesen celebek sora állt ki egyből a rasszizmus ellen. Tették mindezt PR tanácsadójuk nyomására, na meg hogy belapátolják a lájkokat, megosztásokat. Érdekes, egyikőjük sem maga a kreált rasszizmus jelensége ellen állt ki, hogy ott is megkülönböztetést látunk, ahol nincs is.

Reagált természetesen a gyerekmodell édesanyja is, aki közölte, hogy ne lássanak olyan dolgokat az emberek, ami nincs. Elmondása szerint érti, hogy min akadhatnak ki egyesek, de lépjenek túl rajta.

Azonban nem csak ezen a konkrét eseten kellene túllépni, hanem magán az ilyen szemléleten is.

Vajon a multicégek, ahol a legkisebb döntések is emberek tízein-százain mennek át, ne tudnának meggátolni egy ilyen "bakit"? Nem volt senki, aki szólt volna a főnöknek a tervező-sminkes-fotós-szerkesztő közül, hogy ez így nem lesz jó? Nem. Méghozzá azért nem, mert a H&M-nél nem egy fekete és egy fehér gyereket láttak, hanem két gyereket. 

A megsértett emberek azzal voltak elfoglalva, hogy rasszizmust kiáltsanak, így lettek ők maguk a rasszisták. A gyerekeket gyakran becézik pozitív értelemben "kis szarosnak", "tökinek", "makinak", stb. A "majom" becenév is bőven belefér a kölyköknél, hiszen tele vannak energiával, rohangálnak, ugrálnak, rumlit hagynak maguk után, valahogy úgy, mint a majmok. Ennek semmi köze a bőrszínhez. Akit ez a reklám sért, azt megkérdezném, mi lenne, ha a fehér kissrácon lenne a "lemenőbb majom a dzsungelben" pulcsi? Az oké lenne?

Lehetetlen kiűzni a rasszizmust az életünkből, ha mi magunk kreáljuk azt. Ez a reklám csak akkor rasszista, ha azt hiszed, hogy a feketék hasonlítanak a majmokra. Ezt pedig egyedül azok gondolták, akik rasszistának bélyegezték a képet - így lettek ők maguk is azok.

Rengeteg példát lehetne felhozni hasonló esetekre, ahol még ott is "szellemeket látnak" egyes emberek, ahol semmi sincs. Érdemes elolvasni, mi történt a Kellogg's gabonapehelygyartó céggel, amikor egy érzékeny olvasó kiszúrta, hogy a müzlisdobozon egyetlen fekete karakter van, az is a takarító.

Történt ilyen eset még az University College London-nal, egy brazil WC-papírgyártó céggel is, és a példákat még bőven lehetne folytatni. 

Ezen a gondolkodásmódon azért nem ártana változtatni, mert ezzel mindenhova haladunk, csak nem előre.

3 év letöltendő a felgyújtott sünért? Golyót Szatyor Miklósnak? Ne lőjük le a medvéket?

Tibi atya
2018.01.12.

Első fokon három évet kapott az a 20 éves férfi, aki tavaly felgyújtott egy sünt, és nem engedte elmenekülni, de még a tüzet is addig táplálta, amíg az állat testének a nyolcvan százaléka megégett. Miután kiszórakozta magát, sorsára hagyta az állatot, ami később belehalt a kínzásba.

Rátapintottunk a népharag G-pontjára, ettől még az is állatvédő lesz, aki egyébként az év többi, 364 napján egyáltalán nem foglalkozik a kérdéssel. Nem azt vitatom, hogy ami most történt, az egy pszichopátiás bestialitással elkövetett bűncselekmény-e, hiszen az volt. Annak a megítélésére sem vállalkozom, hogy a három év vajon jogos-e, számos körülmény van, ami mellette és ellene szólhat, amit sem én, sem a kommentekben fatwákat kiáltók nem ismernek. Azt a jelenséget viszont szeretném tüzetesebben vizsgálni, hogyan ítél a csőcselék a körülmények részletesebb ismerete nélkül. Cukiság pusztult el, ez az egyensúlyból kibillent állapot a közhangulatban pedig egy módon állhat újra egyensúlyba: valakinek bűnhődnie kell. Még egyszer, azok kedvéért, akik a kommentekben szeretnének majd olyan állításokkal vitatkozni, amik most nem hangzanak el: nem erről a konkrét precedensről szeretnék véleményt mondani, hanem a jelenségről, ami nem csak ebben az állatok ellen elkövetett erőszakban nyilvánult meg az évek során (még ha most kivételesen esetleg jogos is).

Sokszor az az érzésem, hogy az állatvédők egy radikálisabb része tulajdonképpen nem annyira az állatokat szereti, mint az embereket gyűlöli, ezért arra tették fel életüket, hogy bármilyen állatok ellen elkövetett erőszakra állati választ adjanak. Meglehetősen gyáva dolognak tartom, amikor valaki nem képes elismerni, hogy ki nem állhatja az emberiséget, inkább állatnak szeretett volna születni, és legszívesebben a pofáját szétverné mindenkinek egy csőkulccsal. Helyette inkább választ egy kisebb csoportot, és egy ügyet, ami mentén társadalmilag elfogadott dolog a lincselés. Nem egy, nem két videó járta be az internetet, amin végignézhettük, ahogy állatkínzókat vernek félholtra és szaratják magukat össze (nem linkelem be őket). Ennek szerintem a világon semmi köze nincs az állatszeretethez, ahogy a most felbuggyanó frusztrált indulatoknak sincsen. Mindösszesen annyiról van szó, hogy ilyenkor lehet a legjobban betakarítani azokat a lájkokat, amik a kommentek íróit csupán annyiban különböztetik meg az elkövetőtől, hogy nincs bátorságuk kannát és öngyűjtót ragadni, de majdnem minden más tekintetben egylényegűek a pszichopátiával. Ilyenkor lehet ujjongani: az igazságszolgáltatás most végre egy kicsit a bosszúról is szól! 

Azt javaslom, töröljétek azokat a kifacsart lelkű ismerőseiteket, akik folyamatosan brutális állatkínzásról posztolnak megmentőként tetszelegve. Ezek az emberek betegek, és a betegségüket nem kezelni akarják, hanem egészségesnek tűnni vele. Nem találom sajnos, de évekkel ezelőtt keringett egy kutyakiképző nyílt levele az interneten, ami az ilyen emberekre hívja fel a figyelmet. Azt mondja, aki megkínoz egy állatot, az szörnyűséges, gátlások nélküli gazember, aki abban a pillanatban, amikor elköveti, amikor nem kell felelnie senkinek, büszke arra, amit csinál. Művészként tekint magára, akinek a műalkotása nem egy olajfestmény, hanem egy élve megnyúzott kutya. Azt is mondja továbbá, hogy akik egy az egyben megosztják az "alkotásáról" készült képeket - nem csak leírják az esetet és jelentik, hanem részletesen, képekkel dokumentálják - azok ennek a beteg "művésznek" a galériáján kalauzolnak végig mindenkit, akivel csak érintkeznek. Az ilyen tárlatvezetők az érem másik feléről nézve osztoznak az elkövető pszichopátiájában: kielégíthetik a perverz vágyukat, hogy kukkolhassanak a kínzókamra falára fúrt lyukon keresztül, és másokat is erre kényszerítsenek. A beteg vágyaikhoz persze a valódi pszichopatáktól eltérően minimális bűntudat is társul, és ezt a szabadon keringő, negatív érzelmi töltést semlegesítik azzal, hogy a cafrangok kéjes mutogatása közepette ők váltig állítják: csak az ilyen pszichopaták ellen küzdenek.

"Mi van, te nem sajnálod a kanállal megvakított, szegény Bodri kutyát, akinek ez a szemét belehugyozott a szemgödrébe, aztán besózta?"

De, bazmeg, csak ennek nem az az egyetlen módja, hogy betolom Bodri üres szemgödrébe a kamerát, hogy nézd, micsoda szörnyűség, így néz ki a Bodri szemgödre, ezt tették a rohadékok! Amikor az állatkínzás nem intézményes formában történik (ahogy pl. a KFC esetében), szerintem teljesen felesleges képsorokat mellékelni hozzá a megkínzott állatról. Semmilyen szempontból nem tartom korrektnek: a tömeget hergeli, és elrettenti a józan, jogállami szemléletű ítélettől, míg az elkövető "munkásságának" publicitást ad.

Lehet, hogy a sün esetében a népharag most jó helyre csapott be. De ne feledjük, ugyanilyen természetű népharag sújtotta Szatyor Miklóst is, aki agyonlőtte a Pécsi Állatkertből elszökött farkast, szerintem helyesen. Tudatlan, ostoba tömeg óbégatott, hogy altatólövedékkel kellett volna lőni, mert hát ő látta a dzsémszbond filmeket, és tudja, hogy a nyíl mindig benne marad a célpontban, és a hatóanyag is azonnal hat (nem), és egyébként is, le kell szarni, hogy nem tudták megközelíteni eléggé az altatólövedékes lövéshez, az egy aranyos farkas, aki az ember hibájából szabadult el. Bűnhődjék hát az ember! Kit érdekelt, hogy vajon ugyanaz az ember válik-e a farkas áldozatává, mint akinek a hibájából elszabadult? Kit érdekelt, hogy civilizált dolog-e, miszerint ha valaki hibázott, annak az az arányos büntetése, hogy alárendeljük az életét egy állaténak? Azokat az állatvédőknek álcázott embergyűlölőket biztosan nem, akik akkor ezrével csatlakoztak Facebookon a "Lőjük le Szatyor Miklóst is" csoporthoz.

Erdélyben pontosan az ugyanilyen állatvédők miatt nem lehet lelőni a lakosságot fenyegető medvéket: "az ember is fenyegeti őket, őt sem lehet lelőni" - hangzik az állatvédelmi bölcseletbe burkolózott embergyűlölet a kommentfalon. Jogos, ez a komment nem egy számítógépen vagy mobilon íródott egy meleg és fűtött szobából, ahol van világítás. Ez a komment bizonyára egy olyan emberé, akinek nincs ökológiai lábnyoma, és nem részese annak a civilizációs jelenségnek, ami globálisan hat ki az állatvilágra. Nyilván. De amíg a medvével nem ő találkozik szembe, addig aki igen, az megérdemli, mert az emberiség bűnéért valakinek felelnie kell.

A felgyújtott sün kapcsán is érzek hasonlót: egyetlen mainstream cikket nem láttam, ami azt a jelenséget boncolgatná, miért akarhat valaki állatokat kínozni. Egy sem szólt arról, hogy létezik-e terápiás kezelés, ami úgy formálja át az ilyen egyének kognitív struktúráját, hogy a kínzási vágy morális szempontok gátlása alá kerüljön. Nem láttam olyan cikket, ami azt latolgatná, egy 20 éves éretlen baromnak mennyi esélye van jó útra térni a börtönben, ha ilyen médianyomás alatt varrják be három évre (amennyivel emberölést is meg lehet úszni).
Pedig ezek ránk nézve is fontosabb aspektusai az ügynek, mint egy hatszázadik bulvárcikkben is leírni, mennyi kínt kellett átélnie a kedves kis sünikének. Talán annyi megtekintést és dühös kommentet nem szülnének, de erősítenének valamit, ami szintén fontosabb, mint a pillanatnyi kattintások: a szemléletet, miszerint az igazságszolgáltatás feladata elsősorban nem a bosszú, még akkor sem, ha oly jogos a sérelem, mint egy sündisznó megkínzása.

De hát ki is merné megkockáztatni, hogy a mocskos, funkcionális analfabéta trollok ebből ne egyből azt szűrjék le, hogy ő egy gonosz szörnyeteg, akit nem hatnak meg egy cukiság gyötrelmei?

(A kommentfalakon mindaddig maradnak meg az ellenvéleményt képviselő kommentek, amíg nem érzelmi zsarolással érvelnek amellett, hogy akik nem hozzájuk hasonlóan gondolkodnak, azok érzelmi fogyatékosok. Kérlek, ennek szellemében kommenteljetek, vagy ha képtelenek vagytok, menjetek, és írjátok le a véleményeteket máshol, mert én nem fogom engedni, hogy a falamon basszatok szét olyan véleménycseréket, amik tabunak számítanak, de mégis beszélni kell róluk! Köszi!)

Részegen rongyolt be tankkal egy férfi a boltba borért Oroszországban

Tibi atya
2018.01.10.

Az észak-oroszországi Murmanszki Apatity nevű településén történt az eset, amiről a Hibinform helyi hírügynökség alapján számolt be az MTI, nem sokkal azután, hogy az orosz közösségi médiában megjelent egy felvétel is a történetről. - számol be a 444.

A bolt felé több erdős területen kellett keresztülmennie, és több autót is kilapított, hogy elérje célját. A páncélozott járművet a helyi katonai iskola parkolójából nyúlta. Mikor megérkezett a célobjektumhoz - egy italkereskedéshez - behajtott a kirakaton, összezúzva az üveget, majd a törmeléken átbukdácsolva megkaparintotta az üveg bort, amiért állítása szerint elindult. A rendőrök lekapcsolták, mielőtt visszaszállhatott volna lánctalpasába. Ellenállást nem tanúsított, ami azzal is magyarázható, hogy az elkövetés idején sakál részeg volt. A hír nem számolt be áldozatokról, sem pedig arról, hogy sikerült-e meginni a rekvirált hadizsákmányt, mielőtt a hatóságok félbeszakították a tivornyát (a kurva kiskésit! - szerk.). Nem mondom, hogy próbáljátok ki otthon is, de azt hiszem ezzel az alkohollal folytatott hadviselés szintet lépett. Dicsértessék!

Fürödjünk egy jót Havas Henrik vérében!

Tibi atya
2018.01.03.

A napokban nagy port kavart a baloldali médiában, hogy Havas Henrik ahelyett, hogy tisztázta volna az őt ért vádakat Kálmán Olga műsorában, igazi pökhendi suttyóként mucikázta a műsorvezetőnőt, majd arcpirítóan megvádolta azzal a hazugsággal, hogy Kálmán számonkérte telefonon, amiért nem zaklatta őt is fiatalon, amikor szép volt és vonzó.

(kínos élmény lesz végignézni)

Miután napvilágott látott, hogy Baukó Éva nemrég még azért hisztizett a bulvármédiában, mert őt senki nem zaklatta és így rivaldafénybe sem kerülhetett, nem is kérdés, hogy hazugság-e, mikor Havas Henriket megvádolta. Mikor az ATV hitgyülis mágnása, Németh Sándor egy hétre rá 750 millió forintnyi állami támogatást kapott, nem is kérdés, hogy a Havasért járó harminc ezüst ütötte-e a markát. Mikor a színrelépés napra pontosan annak a könyvbemutatónak az előestéjén történt, amikor Havas Henrik Vona Gábort kente volna fel a baloldali bulvár kánonjába, nem is kérdés, hogy politikai gyilkosság történt, és a #metoo már pontosan annyit ér, mint ott, ahol kirobbant: csodafegyver, amivel anélkül lehet politikai célok szerint áthágni a jogállami normákat, hogy azt a szellemükben fogant törvényekkel tennénk.

Baukó Éva azzal keresi a kenyerét, hogy vagy a valósághoz minimális felületen sem tapadó valóságshowkban, vagy a bulvárban ölti magára az öntudatos, magát skybarokban meghívató, és penthouse-okban megdugató cafka szerepét. Egy kicsit diszkrétebb és igényesebb prosti valószínűleg belepirulna abba, ahogy Évának a ribancság már nem csak hivatás, de életszemlélet is: saját bevallása szerint sosem fizet semmiért, amikor bulizik, mert „a szép lányok sohasem fizetnek a kokainért”.

(A videót Puzsér Róbert állította össze)

Leszögezem, nekem a világon semmi problémám nincs azzal, ha egy nő alteste nagyobb forgalmat bonyolít le egy évben, mint a lepukkant, de újszerű hármas metró, és azzal sincs, ha közben ezért cserébe faszokról szippant kokaint, majd lenyalja róluk a maradékot. Azzal viszont van, amikor a basznivaló seggét és cicijét (és egyéb értékek híján ezen kívül tényleg csak a hajlandóságát arra, amire ezt a kettőt használja) jól fizető állás és médianyilvánosság ellentételezi. Amikor valakinek a képernyőn is egy olyan ócska, ostoba, proli kurva szerepe jut, mint Baukó Évának, akkor az a véleményem, hogy a kereskedelmi tévézés visszaél egy ösztönlény szellemi és lelki kiszolgáltatottságával, hogy az őt néző tömegekből gyárthassa le az utána következő klónszériát, a hitványságról készített másolatok még hitványabb másolatait. Egy egész társadalmi rétegnek és egy egész generációnak magyarázzák el Éván keresztül, milyeneknek kell lenniük a producerek szemében egyébként semmit sem érő kisvárosi picsáknak, ha médiakarriert akarnak befutni. Nézzenek ki jól, vállaljanak be mindent a nézettségért, beleértve önmaguk feltétlen megszégyenítését, kovácsoljanak öntudatot az öntudatlanságból, majd mondjanak le a nevükről, és tegyék identitásukká a brandet, ami ezt tetette velük: ez a tökéletes VV Évák receptje.

Mikor azt gondolnánk, ennél lejjebb nincs, Habony Árpád éppen akkor bizonyítja be, a pszichopátia tökéletességéhez soha fel nem érő kisérdemű téved, nagyon is van.
Baukó Éva egzotikus, kacér fürtjeit ezért egy röpke adás erejéig búskomor, földre meredő egyenesre vasalták, a kivágott ribiszerkót felváltotta a konzervatívan szabott elegancia, a karibi madamok szégyentelen, utcára kiáltó káromkodása pedig egy tisztalelkű, de megbecstelenített lány másfélperces műsorblokkra fazonírozott hüppögésébe fulladt, akinek a vidéki álmai összetörtek a nagyváros kulisszái mögött.
Ennek minden szava szemenszedett hazugság, ami csak azt mutatja meg, hogy Habony sztájlisztjei bármelyik lotyót szeplőtlenre sminkelik, ha a valóságot kell elferdíteniük öt percre a kamera előtt gazdájuk szájíze szerint.

Baukó Éva álmait nem a Havas-féle nárcisztikus médiagecik tették tönkre, éppen ellenkezőleg: ők segítettek megvalósítani. Hogy erre egy valóságshow-hős magától talán rá sem jön, azt megértem, de fel nem foghatom a baloldali média képmutatását: nahát, Havas Henrik az ilyeneket kihasználja? Ez a Henrik tényleg ilyen aljasságra vetemedik?

Elég lett volna minimális kritikát gyakorolni Havas Henrikkel szemben, azonban ilyesmire egyetlen mainstream baloldali médium sem vetemedett az elmúlt három évtizedben, és most is csak hazug, képmutató módon képesek rá. Havas lemucikázza Kálmán Olgát? Arcátlanul beszólogat? És mindezt betudni a női nemmel szemben tanúsított tiszteletlenségnek?

Havas Henrik soha nem kifejezetten a nőkkel volt tiszteletlen, hanem az égvilágon mindenkivel, aki nem Havas Henrik. Nem az volt a védjegye a baloldali médiában harminc kibaszott éven át, hogy bárkit is interjúztatott, ugyanezzel a „mucikám” stílusú lesajnáló undorral és a szájából flegmán kilógó szemüveggel jelezte a világnak, hogy beszélgetőpartnere csak arra méltó (rosszabb esetben pedig arra sem), hogy minden, a stúdióban kifújt lélegzetével az ő tanárúrságának legyen egy mellőzött biokelléke? Nem ez a Havas Henrik véletlenül az is, akinek az volt a mellékállása, hogy kurvákat szállított a bulváron keresztül a nyilvánosságnak? Tényleg Kálmán Olga lenne az első ember, akivel Henrik úgy beszél, mint a kapcájával? Nézzük meg ezt a videót 12:50-től!

Persze nem ez az egyetlen eset, mert ha Havas nem értett egyet Pap-Réka Kingával, volt már végső érve az is, hogy találjon valakit, aki jól megdugja. Ez pedig híven tükrözi, milyen az a Havas Henrik, akivel a rendszerváltás óta semmi baja nem volt a balliberális médiának, még akkor sem, amikor egy melegeket megalázó módon, akaratuk ellenére nyilvánosságra hozó listát hitelesített nyilvánosan. A baloldal letette a fegyvert Habony előtt: ahelyett, hogy szembe nézne a múltjával, és belátná, hogy most is Havas Henrik bulvárörökén lépked, amikor néhány celeb bemondás alapú botránykeltése miatt ledarálják őt, úgy vérezteti ki Havast, mintha nem ők asszisztáltak volna Havas képernyőn végzett gusztustalankodásához eddig is.

Szintén ugyanez a média volt az, aki feltalálta a tömegpusztító fegyvert, hashtaget tett elé, majd a tömegre bízta: mutassatok rá valakire, és kipróbáljuk, működik-e!

Most Habony kezébe került, aki VV Éváéba adta, hogy bevégezze azt a munkát, ami után egy kurva szava nem lehet a védelmében semmilyen baloldali médiumnak, mert tudják ők is, Havast nem Habonynak kellett volna eltakarítania a médiából, hanem nekik, és nem most, hanem már évekkel ezelőtt. Nem azért, mert Havas bunkó volt Kálmán Olgával, vagy mert ajánlatott tett bárkinek is: azért, mert Havas nem csak a baloldali értékeket, de az alapvető emberiességet is képes volt feláldozni valahányszor ezzel médiában figyelmet kapott. Nem egy céges bulin, titokban, hogy csak az áldozat hallja, hanem a képernyőn, hogy mindenki áldozat legyen!

Értjük miért omlott össze Henrik Kálmán Olga stúdiójában? Értjük, hogy miután dugába dőlt az egyetlen számára elfogadható bulvárérv, miszerint gyerekek halnak meg a világban, és ezért nem kéne foglalkozni az ő ügyével (pfujj, Henrik), mi játszódott benne? Hogy miért kell dafke mucikáznia meg parasztkodnia akkor is, amikor épp valami hasonlóért kell felelnie? Mert ő még akkor is úgy érezte, hogy megteheti, ez neki jár! Még a Kálmán Olga vezette nürnbergi törvényszék sem volt elegendő, hogy ő egyáltalán csak cáfolni próbálja a vádat! Havas Henrik számára nem létezik más, mint Havas Henrik, és Havas Henrikként prosztóskodva hajlandó veszni, de magyarázkodni a havashenrikség - a világát szervező egyetlen rendezőelv - miatt egy percig sem! Ilyen ez a nárcisztikus személyiségzavar.

Ebben a pillanatban az Indexnek szabadna legutolsóként megülnie Havas nyilvános torát! Sokkal inkább ezt kéne mondaniuk:

Köszönjük, Henrik, hogy téged ütnek és nem minket, mert mi sem voltunk kevésbé hitványak soha egy percig sem, csak időben tanultuk meg leplezni, ahogy bejöttek az új trendek! Köszönjük, hogy a lincseléseddel képmutathatunk, és úgy tehetünk, mintha az Index kiadója, a blog.hu alig fél évtizede nem üzemeltette volna az excsajok.blog.hu nevű oldalt, ahová bárki tehetett fel meztelen képet a volt csajáról, persze névvel, arccal és elérhetőséggel! Köszönjük, hogy elviszed a balhét helyettünk is, Henrik, mert amikor egyik-másik sértett feljelentést tett, de a blog a követők kárörömére megosztotta azt is, tovább szégyenítve a már így is porig alázott csajokat, nekünk abból is reklámbevételeink voltak, és azóta sem kértünk ezért bocsánatot! Köszönjük, Henrik, hogy amikor a puruttya.blog.hu alázott minden mennyiségben, akár szadisztikusan is nőket és férfiakat, amiatt nekünk sosem kellett elszámolnunk! Köszönjük, Henrik, hogy egy korszak suttyóságából, amihez hallgatólagosan és tevőlegesen is hozzájárultunk, most a te véreddel mosakodhatunk ki!

Ezek a szavak azonban sohasem fognak elhangzani, mert nemcsak a #metoo ellentmondásait vetítenék vissza azokra, akik azt Magyarországra importálták, de olyan fordulópont elé is állítaná őket, amit szégyellnek: szembe kéne nézniük azzal, hogy az a harminc évvel ezelőtti világ, amit ők most elévülés nélkül kérnek számon 2018-ban, éppen annyira az ő mocskos munkájuk eredménye is, és ez már harminc évvel ezelőtt sem volt másképp.

Állami támogatást a Telejósdának is!

Tibi atya
2017.12.28.

A Hit Gyülekezete 750 millió forintnyi állami támogatással lett gazdagabb – közölte a gyülekezet az MTI-vel. A Szent Pál Akadémia 364 159 800 forint támogatást kapott a Hit Park területén létesítendő könyvtár létrehozására, míg a Hit Gyülekezete 394 030 200 forintot kap a Hit Park területén létesítendő rendezvényközpont létrehozására.

750 millió forint. Mindössze ennyivel szeretné kiszúrni a kormány a szemét annak a Hit Gyülekezetének, ami immáron lassan négy évtizede hirdeti nekünk a krisztusi fundamentumokat. Szaros 750 millió forint. Nem szégyelli magát a kormány, amiért ennyi - alamizsnának is kevés - pénzzel sértegeti azt a felekezetet, aminek a Vidám vasárnap c. műsort köszönhetjük? Hát már semmit nem ér azoknak az apostoloknak a hite, akik olyan „angyali” nyelveken szólnak, amiket csak a hit erejével lehet megérteni, ép ésszel nem?

(Németh Sándor így tölti a Szentlelket azokba, akik hajlandóak befogadni Istent)

Remélem, hogy a pirongatóan kis összeg, amivel Németh Sándor ezúttal kénytelen beérni komoly állami támogatás helyett, nem azért ilyen szerény, mert egészségügyre, oktatásra vagy a kisebbségek felzárkóztatására kell elbaszni az adófizetők pénzét. Épeszű (és hitű) ember nem gondolhatja, hogy a Hit Gyülekezete holmi orvosok, tanárok és nincstelen cigányok mögé álljon a sorba! Ha a sötétségben elsőként vezetik az embereket Isten fénye felé, ragyogjék hát csillagjuk akkor is a legfényesebben, amikor a jutalmakat osztják!

Felháborítónak tartom továbbá, hogy az AsztroTV, a Telejósda és Szabó Péter még mindig komolyabb állami támogatások nélkül kell, hogy tengessék mindennapjaikat! Hát ezt érdemlik azok, akik nap, mint nap tiszta hittel és odaadó munkával közvetítik nekünk az evangéliumot? Mi lehet fontosabb, mint a mennyek országát megteremteni a Földön? A kurva lélegeztetőgépek, mi? Nem csoda, hogy itt tart az ország... Dicsértessék!

Bocsánatkérés

Tibi atya
2017.12.22.

Ministránsom írása, és bocsánatkérése:

Az elmúlt hetekben történt valami a Humbák Klubban, amire nem vagyok büszke, de mivel sajnos most már ez is a valóság része, kénytelen vagyok együtt élni vele, és írni róla:

Szombat este, tíz óra, battyogok haza a Humbák Művekből néhány ételhordóval egy kis esti nyuggerkedésre, mikor egyszer csak az utcán utamat állja 30-40 kora középkori nomád harcos. Nem, ez nem egy szürreális novella alapkonfliktusa, egy hagyományőrző csoport volt, akikkel kamaszkoromban én is sokat jártam előadni: imádtuk a történelmet meg a fegyvereket, ezért elkészítettük a saját cuccainkat korhű anyagokból leletek alapján, és jártuk a világot. Úgy éreztük, hogy amikor a vászonsátrak között valahol az Isten háta mögött a tűz körül vívunk, ökörködünk és piálunk, akkor amellett, hogy letűnt korokat modellezünk újra, valami egészen katartikus dolog történik velünk: leesik a vállunkról a civilizáció terhe, és szabadok leszünk.

Egyetemista korom első éveiben aztán győzött a civilizáció, és a felszabadult élet egyre inkább háttérbe szorult a felgyorsulttal szemben. Majdnem öt éve nem voltam már fellépni, és két-három éve nem is láttam a csapatot. Elég nagy volt az öröm, amikor újra találkoztunk. Kiderült, hogy a srácok a városban jártak, és a másik végéről jöttek gyalog, hogy meglátogassák a krimónkat. Oda a tanulgatós nyugger este – gondoltam - ha már ilyen rég nem találkoztunk és ezért ennyit utaztak, annyira ócskán hangzik, hogy ma pihenni meg olvasgatni akartam, hogy a levegőt, amit azért vettem, hogy ezt elmondjam, inkább kifújtam üresben.

Rövid séta után megérkeztünk a Humbák Klubba, ahol beültünk az egyetlen részre, ahol – gondoltam én – nem zavarhatunk senkit: a pincének egy félreeső alkóvjába, ahol még asztalok sincsenek, csak a földön ültünk, nagy kört alkotva, mint régen a tűz körül.

Ekkor szabadult el a pokol.

Többen nem oda ültek le, ahova kellett volna, hanem egy másik társaság asztalához, ahonnan csak többszöri kérésemre voltak hajlandóak eltűnni, és visszaülni az alkóvba.

A társaság néhány tagja (fontos, hogy nem mindenki, még csak nem is a többség, de sajnos kisebbségben is elég sokan ahhoz, hogy félelemkeltőek legyenek) hangos náci dalokba kezdett, zsidózott, karlengetett, lekerültek a felsőruházatok, átadva helyüket svasztikás, horogkeresztes pólóknak. Ha eddig enyhén szürreális a sztori, innentől egy groteszk rémálom vette kezdetét. Noha konkrét fizikai inzultus mások felé nem történt, a 40 fős nomád csapat egy kisebb neonáci frakcióval tarkítva már éppen elég sokkhatás volt annak a hasonló méretű társaságnak, akik a pincében épp szülinapot ünnepeltek volna. A korabeli ruhákba öltözöttek közül többen újra leültek az asztalokhoz, csak többszöri kérésre álltak fel onnan, akkor is csak válogatott szitkok kíséretében, amik szintén nem voltak mentesek a harmadik birodalom megbélyegző zsargonjától. Ezt tetézte, hogy nemre és korra való tekintet nélkül voltak bunkók mindenkivel, valaki egy lányt is csak többszöri "nem" válasz után engedett tovább, mikor elutasította az italmeghívást (erről utólag, több levélváltáson keresztül értesültünk, ha ez a helyszínen eljut hozzám, ott baszunk ki a picsába mindenkit).
Nagy nehezen sikerült mindenkit ismét visszaterelni az alkóvba, és a zene is felcsendült, amiért én ott – a legőszintébb bánatomban, hogy nem húztam haza olvasni a picsába – állati hálás voltam, hiszen a náci rigmusok így belefulladhattak az aktuális trash-trendekbe. Néhány környi tánc (koordináció nélküli pogószerű izé) után azonban ismét sajátosan vad játékkal tornászták fel azon kevesek vérnyomását, akik az eddigi történések dacára a pincében maradtak: leültek egymással szemben, és kő-papír-ollóval eldöntötték, ki adhat pofont a másiknak. Két menet közben birkóztak és a földre vitték egymást, ami az este folyamán sokszor előfordult.
Nos, felmerülhet, hogy mi a probléma azzal, hogy két náci kölcsönös beleegyezéssel egymást baszkodja pofon. Leszámítva egy csipet szekunderszégyent, ahogy végignéztem egy csapat furán borotvált hajú srácon, akik inkább hasonlítottak az Éjjel-nappal Budapest be nem válogatott jelöltjeire, mint bármire, ami a történelemben valaha is azelőtt előfordult, szerintem az égvilágon semmi. Vannak azonban, akiket ez felkavar, akiknek kifejezetten traumatikus végignézni, ahogy emberek egymást pofozzák, kancsókat törnek, miközben felborulnak és elvágják a kezüket a szilánkokkal. Bármennyire nem tartozom közéjük, kénytelen vagyok belátni, hogy nekik van igazuk, pláne akkor, amikor nem egy pusztai máglya körül folyik a hobbibarbárkodás, hanem egy belvárosi krimóban. Azért nem basztunk ki senkit, mert a társaság nagyobb, de csendesebb fele, ha a korhű ruhák miatt nem is volt jól elkülöníthető a kisebb, de hangosabbtól, nem csinált semmit, viszont vagy együtt baszom ki őket, vagy együtt engedem, hogy maradjanak. Az utóbbi mellett döntöttem, és inkább bent maradtam, hogy az addigiaknál nagyobb probléma ne forduljon elő, nehogy nekem verekedni kezdjenek másokkal is (ilyesmi végül nem is történt, hál’ Istennek a kísérlete sem merült fel). 
Nem tudok megnevezni más felelőst azért, hogy ez a helyzet kialakulhatott, mint saját magamat. Kénytelen vagyok belátni, hogy hibáztam, elbasztam egy társaság buliját, akik a vendégeink voltak. Sajnálom, és nincs de. Tetézi a helyzetet, hogy a lenti társaság, mivel lefoglalta az összes asztalt a pincében, azt hitte, hogy zártkörű a rendezvény, noha a táncteret szombaton a legritkább esetben zárjuk le. Azonban a félreértés vitán felül emiatt is minket terhel, hiszen erről nekünk kellett volna pontosabb tájékoztatást adnunk.

A jogosan vérig sértett vendégek annyit kértek tőlem, hogy írjam le a véleményemet a jelenségről (mármint a nácizmusról), és a jövőbeni politikánkat ezzel kapcsolatban:

Mivel kamaszkoromban nekem is szükségem volt egy világnézetre, ami keretet adott az általános haragnak és kilátástalanságnak, amit akkor éreztem, magam sem voltam mentes ezektől a szélsőségektől.  Mai fejjel a leghatározottabban berzenkedem mindentől, ami a polgári demokratikus renddel nem összeegyeztethető, legyen az nácizmus, a marxizmusnak bármilyen békésnek hazudott, valójában bolseviki gyakorlatba torkolló formája, vagy a fennálló rezsim, de ez nem volt mindig így. Ennek ellenére kifejezetten zavar azoknak az embereknek a hozzáállása, akik valaha szélsőségekben hittek, aztán utána kinőtték, és kizárólag az önreflexió teljes hiányában képesek viszonyulni az egykori önmagukhoz: elítélni képesek csupán, és azokat is, akik úgy gondolkodnak, ahogy egykor ők maguk.

Kommunikációs szempontból mindenképp könnyebben kivitelezhető volna kimondani, hogy elhatárolódom ettől, azonban ennek a mondatnak az elsődleges célja mindig is a felelősségkerülés volt. Nem akarom azt a legegyszerűbb, és pillanatnyilag legkockázatmentesebb álláspontot választani, ami részben felel azért is, hogy léteznek azok a szerencsétlen barmok, akik tényleg identitásukká kovácsolták ezeket a szélsőségeket.

Tudom, hogy a nácizmus és az antiszemitizmus olyan témák, amiket a média annyira érzékenyre dörzsölt a múlt század második felétől a mai napig, hogy objektíven beszélni róluk, a jelenségeit megfigyelni még most, egy új évezredben sem szabad, hiszen bármi, ami nem cseng össze az ezzel kapcsolatban kialakult kánonnal (a totális elutasítással), már a kérdés szintjén is főbenjáró bűn. Mivel minden trauma akkor kezelhető, ha beszélünk róla, és nem csak a hozzá kapcsolódó sérelmekről, úgy érzem, ki kell mondani, az eset, ami most megtörtént a Humbák Klubban, nem egyedi. Vidéki italmérésekben naponta történik meg szerte az országban, és a legkevésbé sem az elutasítás erre a helyes válaszreakció.

Azt gondolom, hogy azok a srácok, akik bebaszva, két okádás között karlengetnek, zsidóznak, Kárpátiát zengenek, István a királyt, majd a következő trackkel már azt, hogy az éjjel soha nem érhet véget, nem valódi nácik, bármilyen pólót hordanak is. Attól, hogy valaki visszagravitál ahhoz a rendkívül egyszerű, gondolkodás alól felmentő, monolit világképbe, ahol mindent ketté lehet bontani a tiszta vérű népfajokra, és azokra, akik őket elválasztják a tökéletes létállapottól, még nem lesz náci, csak kibaszottul éretlen, primitív trash-kalandor, aki felnőttkora ellenére gyermeki sémákra, jóra és rosszra, pusztítóra és megmentőre osztja a világot.

A freudi pszichoanalízis „regresszió” néven ismeri ezt az énvédelmi mechanizmust: ez azt jelenti, hogy bizonyos helyzetekben úgy viselkedünk, mintha az életünk egy korábbi, éretlenebb állapotában lennénk, mert így mentesülünk a jelenlegi felelőssége alól. Megvan a csaj a munkahelyen, aki elkúr valamit, majd úgy kezd vihorászni és mézesmázaskodni a főnöknek, mintha egy tizenhat éves picsa adagolná be az egyes témazárót az apjának? Nos, ezek a srácok bizonyos tekintetben pont ugyanilyen éretlenül kezelik az életük konfliktusait: vannak kérdések, amikkel képtelenek anélkül szembenézni, hogy visszasüppednének abba a szellemi védettségbe, ahol nincsenek gondolkodásra kényszerítve, mert az ösztönvilágukból a gondolkodás felelőssége alól felmentő virtust faragtak. Ennek a külső jegyei ugyanúgy megmutatkozhatnak karlendítésben, mint farokpörgetésben vagy bosszúpornóban az interneten, belül viszont minden esetben az éretlenség, az igénytelenség és a saját világkép kidolgozatlansága, illetve teljes hiánya áll.

Mi a megoldás?

Leginkább az, hogy felrúgjuk azt a mémet, miszerint elég ettől elhatárolódni, kihúzzuk a fejünket a seggünkből, és észrevesszük, hogy ez jelenleg a magyar rögvalóság integráns része, és az is marad, amíg nem változtatunk a felé irányuló viszonyunkon. Ha elfogadjuk, hogy pusztán azért, mert ugyanazon a nyelven beszélünk, felelősséggel is tartozunk egymásért, akkor ez nem is lesz olyan nehéz. Mindamellett, hogy újra bocsánatot kérek az érintettektől, az egyetlen, amit érdemben tehetek utólag, hogy a jövőben több olyan írásban és programban segédkezem, ami abban a szellemi térben támadja ezeket a szélsőségeseket, ahol léteznek, és leszámol velük.

Schilling Árpád Puzsér Róbertnek üzen sosem létezett kultúrfölényéből

Tibi atya
2017.12.19.

Schilling Árpád saját Facebook oldalán reagált Puzsér Róbert egyik cikkére, melyben a kritikus arról ír, hogy a #metoo mozgalmat beárazta a liberális média, amikor elfelejtette meghirdetni a pogromot Havas Henrik ellen. A rendező válaszul hangot adott véleményének, miszerint Puzsér nem csinál semmit, mégis jól megél a gyalázkodásból. Kikérte magának továbbá, miszerint Baukó Évának azért nem járt a szolidaritás, mert ő nem a genderkonform Krétakör színésznője, csupán egy olcsó trash-celeb. Posztja szerint nem zavarja, ha őt vagy a feleségét gyalázzák, de a Krétakör „Puzséron és ezen a fostos szócséplésen túl van, messze túl”. Az alábbi gondolatmenettel zár: „Puzsér egy átmeneti jelenség, egy viccesnek és szellemesnek egyáltalán nem nevezhető bumfordi barom, aki persze jól megél abból, hogy szarban hempereg. A Krétakör nem ez a szint.(…) Puzsér elmehet a picsába, a többi néma csend.”

Schilling Árpád a #metoo kampány abszolút győztese. Miközben egészen nyilvánvaló, hogy a Sárosdi Lillát ért zaklatás nem egyedi eset volt, hanem egy mélyebben gyökerező strukturális jelenség része, amiről Schilling Árpád évtizedekig tudott, soha nem lépett fel Marton László ellen. Az sem igaz, hogy ne lett volna eszköze erre anélkül, hogy Sárosdi a nyilvánosság elé áll. Mindenki tudott róla, mi zajlott, Schilling is, de mindenki gyáván kussolt. Schilling is.

Most, hogy szezonja van a kiállásnak, most hogy azt lájkra lehet váltani, Schilling úgy tűzte magára a forradalmi #metoo kokárdát, mintha mindig is a mellén díszelgett volna. Egész egyszerűen gyomorforgató, ahogy körbeturnézza ebben a szerepben a médiát, és ahogy többet szerepel a felesége zaklatásával, mint maga a felesége. Szerep nélkül persze Sárosdi Lilla sem marad, hiszen eközben az öntudatos szexuális ellenforradalmár rendezésében verheti meztelenül kollégáinak, a Krétakör társulat tagjainak a faszát a színpadon. Igyekeztem utánanézni az interneten, hogy ez része lehet-e valamilyen traumafeldolgozást elősegítő pszichológiai protokollnak, de a színpadi faszveretést egyelőre nem ajánlja a DSM V. pszichodiagnosztikai szakutasítás. Igaz, lehet, hogy ez is csak egy olyan kutatási terület, ahol a gender studies már pár lépéssel meghaladta az avítt patriarchátus tudományait.

(A videót nem én vágtam össze, ez a Krétakör saját promóvideója)

Az elmúlt hónapokban annak lehettünk tanúi, ahogy Schilling Árpád áll a jogállamiság ellen indított hadjárat élére, majd a támadóék első sorából végignézi, amint az ártatlanság vélelme felett diadalt arat a #metoo. Most, hogy Puzsér rávilágít, a nemi erőszak ebben a kontextusban nem egyéb, mint a politikai-közéleti leszámolás új csodafegyvere, amire Habony is rátalált, Schilling sunyít, és ordas csúsztatással húzza maga elé pajzsul a Krétakört. Őt lehet szidni, a feleségét is, de a Krétakör, az ő színi társulata, az tabu!

Okádnom kell attól, hogy valaki ennyire nyilvánvalóan rendeli alá a saját munkásságának a feleségét, miközben minden nyilvános szereplésével azt hazudja, hogy az egész érte történik, az ő traumája a legfontosabb. Ami ennél is aggályosabb, Schilling Árpád szemmel láthatóan abban a hagymázos tévképzetben él, hogy az SzDSz-szel együtt nem erodálódott el teljesen és végérvényesen az a vélt kultúrfölény, aminek szellemében elég a balliberális táborból kikandikálva kinyilatkoztatnia valamiről, hogy az egy magasabb szint, minden indoklás és magyarázat nélkül. Schilling retorikájában ugyanis ez a magasabb szint tornyosul azok fölé a „bumfordi barmok” fölé, akik szerinte olyanok, mint Puzsér.

Árpád!

Vedd már észre, hogy az a liberalizmus, aminek az eszméi szerintem egyébként polgáriak és szerethetők, éppen emiatt a fennhéjázó attitűd miatt szakadt el és sodródott elérhetetlen távolságba a társadalomtól! Bumfordi baromnak hívni valakit annyit jelent, mint kijelenteni, hogy neked megvan a kulcsod a magaskultúra enigmájához, de ahelyett, hogy azt arra használnád, amire való – hogy felszámold a szellemi nincstelenséget, és bevezess a tudásodba minket, bumfordikat is – te csupán eszközt látsz benne, hogy fölénk emelkedj, és csúfot űzz a tudatlanságunkból. Nem lehet, Árpád, hogy ha létezik az ember saját (felsőbbrendűnek vélt) tudásának és műveltségének alávaló abúzusa, akkor éppen az általad képviselt lenéző attitűd az? Nem lehet, hogy emiatt nem tudnak az eszméid gyökeret verni a mikroszínházak és néhány szerkesztőség falain kívül a szélesebb társadalomban? Nem lehet, hogy a helyes az lenne, hogy ha valakit bumfordinak tartok, azt nem így hívom, hanem érveken keresztül elvezetem oda, ahol az én világnézetem van?

„ Az egész nem volna érdekes, mert azt ír ez a hülye a feleségemről meg rólam, amit csak akar. Leszartam eddig is, és teszem ezt ezután is. De a Krétakört nem hagyom!”

- írod.

Nem tudom, hogy gondolod, hogy téged lehet szidni, de a Krétakört nem. Éppen ebben a posztban ismered el, hogy utóbbi még a saját feleségeddel szemben is előbbre való számodra e tekintetben. Fel nem foghatom, hogy a picsába várod el, hogy ezek után ne tekintse azt bárki teljes joggal az integráns, veled együtt szidható részednek!

Az a te nagy peched, Árpád, hogy a kulturális hitelt, amit annak a „művészetnek” adtunk, ahol a katarzist elegendő kiváltani meztelenséggel és a vele járó szekunderszégyennel, Alföldi Róbert már az utolsó görbe petákig felélte, és ha fedezet nélkül újabbat is folyósítanak belőle, azt is ő kapja. A te szereped nem egyéb, minthogy ugyanennek a kultúrpáholynak lehetsz a nevetséges kabalaállatkája: meztelenre vetkőzöl, hergeled a közönséget, az ellenfélnek meg csúnya szavakat kiabálsz félidőben. Ennyi, és nem több.

Amikor Puzsért gyalázod, ne feledkezz meg az alábbiakról!

A NER szerint három közéleti személyiség jelent nemzetbiztonsági kockázatot: az a neomarxista Gulyás Marci, aki a fogyasztói társadalmat a középosztályból kritizálja, és a munkások puritánságáról csak manifesztókban olvasott, az a Vágó Gábor, aki szerint az alkoholizmus ellen úgy kell küzdeni, hogy a szegényeknek elérhetetlenné tesszük, meg te, a meztelen kabalaállatka.

Abban talán egyetértünk, hogy ez a tetves NER nem azért van kormányon, mert olyan jól válogat magából funkcionáriusokat, hanem azért, mert sebészi pontossággal válogat magának ellenségeket. A komplett baloldali média megpróbálta beadagolni a közvéleménynek, hogy azért tettek titeket célkeresztbe, mert félnek tőletek, és sajnos a komplett közvélemény – veletek az élen - ezt be is szopta. Szerintem azonban szó sincs erről!

Azért lehettek ti a NER saját maga által meghatározott ellenségei, mert egy Habonyhoz hasonló kiforrott médiapszichopata pontosan tudja, hogy ilyen ellenségekre van szüksége. Ilyen arrogáns, bumfordizó, a mucsai parasztokat mélyen megvető, a népet nagyvonalakban sem értő alakokra. Lehet, hogy Puzsér alámerül a bulvárnak, és biztos, hogy sok rosszat lehet elmondani róla, de veled ellentétben, Árpád, ő valóban vallja a liberális elvet, miszerint a bumfordi mucsai paraszt is abba a nyelvi közösségbe tartozik, amibe ő, és már pusztán ezért is felelősséggel tartozik érte.

Ő (szintén veled ellentétben) valóban a rendszer ellensége, elsősorban azért, mert nem csak a NER-t, de a közéleti ellensúlyát is kritizálja, ami a baloldali médián túl te is vagy, a feleséged is, meg persze az állami támogatásoktól továbbra sem mentes, kibaszottul művészi Krétakör is. Remélem, hogy Puzsér kritikái nagyobb súllyal vágódnak be a köztudatba, mint a mocskolódásod, ugyanis amíg a baloldali média fanfárral hirdeti minden megszólalásodat, még azt is, amiben szégyenérzetedet fejezed ki férfi voltod miatt, és erre minden férfit fel is szólítasz, Habonynak tényleg csak egy kávét kell kérnie a reggeli csík kokain mellé, mert félnie nincs mitől.

A legnagyobb kamu viszont tényleg az (és sajnos ezt is sokan beszopják), hogy neked, Schilling Árpádnak, vannak saját gondolataid és véleményed. Az, aki évtizedeken keresztül szolgai módon fordította el a fejét a strukturális erőszaktól, miközben a felesége is áldozata volt, majd hirtelen forradalmár lett, amikor azt a BBC meg a 444 megengedte, ne próbálja már eljátszani, hogy ő egy autonóm, véleményalkotó individuum! Te azt gondolod, és szóról szóra azt, amit ezek a médiumok kanonizálnak, majd memetikusan a szádba rágnak. Se többet, se kevesebbet! Nagyon kérlek, ha kedves számodra ennek az országnak a közvéleménye, maradj meg az idétlen meztelenkedésnél, a véleményalkotást pedig bízd csak szépen azokra, akiknek a senki földjéről is van bátorságuk közvetíteni a sajátjukat! Dicsértessék!

Ezeket a cikkeket olvastad már?