Egy egyszerű lány kalandjai Tinderen

Tibi atya
2017.09.16.

Kinga egyszerűen megunta, hogy bárhova is meg a barátnőivel, mindenhol ugyanazok a faszfejek nyomulnak rá. Megunta a snassz "mit iszol?" kérdést, megunta a "hú de szép vagy, jössz táncolni?" kérdést és megunta az "én soha nem csinálok ilyet tömegközlekedésen, de megadod a számod?" kérdést is. Kingának a fasza kilett. Egy ideje már csak melegbárokba jártak a barátnőivel, legalább addig se zaklatják őket a magukat kurva szellemesnek gondoló, de amúgy csak amerikai filmekben sikeres módszerekkel csajozó bájgúnárok. Kinga hallott már a Tinder nevű társkereső appról, gondolta ő is kipróbálja, elvégre nem lehet sokkal rosszabb, mint a való élet. Kinga akkor még nem tudta, hogy tévedett.

Kinga összeállította a kis profilját. Megpróbált konszolidált képeket feltenni magáról, holott amúgy sem az a csöcskirakós, retkes tükörben vakuval fotózkodós ribizli. Tudta, hogy bármiféle, ilyenre hajazó képekkel csupán a sekélyes szexkapcsolatot kereső srácok fogják betalálni. Kinga kurva nagyot tévedett.

Kinga beállította a keresési preferenciákat: az életkort +/- 3 évre, a keresési távolságot pedig 15 kilométerre. ( T= r²*π képlettel számolva megkaphatjuk, hogy ez egy 706 négyzetkilométeres terület, ami Budapest átlagos népsűrűségével [ 3350,42 fő/km²] számolva kurva sok embert jelent - a szerk.)

Kinga szépen elkezdte nézegetni a srácok profiljait. Tényleg rászánta az időt. Ez egy napszemüveges pózolós hülyegyerek. Ez egy BMW-vel pózolós hülyegyerek. Egy gyúrós hülyegyerek. Egy horgász hülyegyerek. Kinga rájött, hogy ilyen kinézeti alapon fölösleges döntenie.

Kinga elkezdett mindenkit jobbra húzni. Ekkor még nem tudta, hogy minden egyes srác pontosan ugyanezt csinálja. Match match után, mint valami világbajnokság csoportköreiben a köztévén. Kinga rég érzett ilyen önbizalmat. Hiszen ha mindenkivel párba áll, az egy dolgot jelent: Kinga minden csávónak kell. Kinga kurva nagyot tévedett.

Kinga abban a szerencsés helyzetben van, hogy a személyi száma kettessel kezdődik, a lába között pedig punci van. Nem neki kell a beszélgetést kezdeményeznie... de nem tudta, milyen kárhozatra ítéltetett. Sorra kopogtattak be egy a csávók. De mit kopogtattak...égtek a vonalak, mint a teleshopos műsor utolsó öt percében, mikor Horst Fuchs nagylelkűen felajánlja, hogy egy hordozható mobil krematóriumot is adnak ajándékba a késkészlet mellé, ami ráadásul elfér az ajtó holtterében is.

Kinga szépen sorban megnyitotta az üzeneteket.
-szia mizu?
-szia szex?
-szex?
-<valami kurva gagyi csajozós szöveg>

Az ötödikig jutott, mikor a fasza újra kilett. Kinga azt hitte, hogy itt majd minden más lesz. Igazából azzal nem számolt, hogy Tinderen még azok a faszfejek is betalálják, akik a buliban oda sem mernek hozzá menni. Kinga levonta a konklúziót.

Letörölte az appot a picsába, és elment inkább a barátnőivel a Humbákba kocsmázni. Három fröccs után kurvára nem érdekelte őket semmi, ha pedig valami srác gálánsan meghívta őket piára, elfogadták, aztán szóltak neki, hogy séta légzés, haver.
Itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi, az így járt.

A történetben a szereplők neveit megváltoztattuk!
És továbbra is: tisztelet a kivételnek.
Dicsértessék!

ÍGY TUDD MEG EGYBŐL A SORSJEGY VONALKÓDJÁBÓL, HOGY NYERT-E

Tibi atya
2017.09.07.

A sorsjegyek elég közkedvelt termékek, ráadásul óhatatlanul vásároljuk őket. Sokszor csak poénból, mert megmaradt ötszáznyi apró a zsebünkben, azt' ne zörögjön már a gatyánkban, vagy éppen van a markunkban 200 forint, és elfelejtettük, anyánk mit is kért tőlünk a boltban. Azonban akadnak olyanok is, akik tetemes mennyiségben veszik őket, aztán nyavalyognak, hogy kevés a nyugdíj.

Manapság már egy csekkfeladást sem úszhatsz meg a Postai Bermuda-háromszögbe való látogatás nélkül, ahol a pénzed eltűnik. Hiszen egy bélyeget se tudsz anélkül venni, hogy a jól betanított alkalmazott meg ne kérdezné a végén, hogy "Sorsjegy, megtakarítás, ajándék?".

A sorsjegy azonban egyszerű matematikai alapokra épül, hiszen megvan az a minimális esély, ami felett már forgalomba lehet hozni egy ilyen terméket. A hátulján le is vannak írva az egyes nyereményekhez tartozó nyertes szelvények darabszámai, ami alapján könnyen kiszámolhatjuk, hogy mennyi esélyünk van nagyobb összeget kaparni velük. A felsőbb matematikához tartozó elmélyült valószínűségszámítási ismereteket itt mellőzve annyit elmondhatunk, hogy kurva kevés. Például a közkedvelt Blackjacken a főnyeremény (10.000.000 Ft) megütésére 1 az 1.250.000-hez az esélyed. Ez annyi méter, amennyire Párizs van Budapesttől.

De ez mind csak felesleges matematika, amit a tanárok pusztán pajzán élvezeteiket kielégítve próbáltak meg a fejetekbe tömni általános- és középiskolában. Hiszen az igazi nyerési esély 50-50 %, mert ugye vagy nyersz, vagy nem. Sakk-matt, tanárok!

Kevesen figyelnek azonban rá, hogy a sorsjegyek egyedi azonosítóval (vonalkód) vannak ellátva. Ez a kód megtalálható a szelvények elején és hátulján is. Tehát már a kódból meg tudod állapítani, hogy fifti-fifti a nyerési sanszod a sértetlen sorsjeggyel, viszont ha lekaparod, akkor egyszerűen növelheted az esélyed akár 100 %-ra is. Ehhez csak az egyik -általában a színezett felén található- vonalkód fölött le kell vakarnod egy érmével a festéket, és a játék szabályai szerint elolvasni, hogy nyertél-e. Egyszerű nem?

10 szörnyű dolog, amit csak srácok érthetnek

Tibi atya
2017.09.03.

Figyelem, felkavaró információk következnek, melyek elolvasása után az életed már sosem lesz ugyanolyan. A folytatást csak erős idegzetűeknek ajánljuk! 

Íme a szörnyű igazság:

1. Kata (26) nem vágyik arra, hogy felmenj hozzá, és kényeztesd.

2. Nem laknak kiéhezett szingli lányok a környezetedben, akik dugni akarnak veled.

3. Nem fog minden nő téged kívánni egy egyszerű trükk miatt.

4. Nem nő 3 hét alatt 7 centit a péniszed.

5. Nem bírod egy tabletta miatt 69 perccel tovább az ágyban.

6. Nem fedeztek fel egy különleges gyümölcsöt Afrikában, ami serkenti az izomfejlődést.

7. L. Tamás Kiskunmajsáról nem hord olyan lőcsöt a nadrágjában, amivel a nőket igazi élvezethez és örömteli nyögéshez vezeti.

8. Nem ment csődbe a pornóipar egy 25 éves srác titka miatt.

9. Nem értek el áttörést a pénisz meghosszabbításának terén.

10. Nincsenek szingli anyukák tőled 12 kilométerre.

LMP: Nem Lehet Más a Politika!

Tibi atya
2017.08.23.

A bulinegyed kapcsán két részre szakadt a közvélemény: egy szűk, de agresszív rétegre, akik beszántanák az egészet, és egy jóval szélesebb, de racionálisabbra, akik szerint szintén tarthatatlan, ami a bulinegyedben történik, de a megoldást nem a kádári narratíva jelenti, miszerint ha a fejlődés problémákkal jár, akkor a fejlődést kell elpusztítanunk, hanem inkább a problémákra kell konstruktív megoldást találnunk. Utóbbihoz tartozom én is.

Az LMP számomra éppen azért volt szimpatikus párt már akkor is , amikor még Schiffer András elnökölte (annak ellenére, hogy nem mindenben értettem velük egyet), mert először haladták meg a jobb- és baloldal mítoszait, és antiglobalista liberálisként egyfajta megértő szemlélettel próbáltak a társadalmi problémák felé közelíteni. Bár sokan vádolták őket jobbról-balról következetlenséggel, abban az egyben mindig következetesek voltak, hogy a két oldal csatározásaitól függetlenül alkottak álláspontot. Nem számított, hogy a politikusaik Kálmán Olgával vagy Bayer Zsolttal kellett, hogy lándzsát törjenek ezért.

A hetedik kerületben kialakult helyzet tarthatatlan: szaró, hányó turisták, csövesek, kurvák, stricik, dealerek. Azonban ezeknek a problémáknak a felszámolása közfeladat, és azt kell látni, hogy a legtöbb hely ugyanúgy szenved tőlük, hiszen a törvénytelen elemek jelenlétéből, és az állami szervek totális "leszarom" attitűdjéből fakadó (egyébként teljesen jogos lakossági) harag rajtuk csattan.

Egy olyan párt politikusának, akik szerint Lehet Más a Politika, éppen az volna a feladata, hogy a lakók figyelmét az alábbiakra hívja fel:

"Hahó, polgártársak, itt valami nagyon nem jó! Itt van egy csomó hely, akik világszínvonalon teljesítenek, megduplázták a budapesti turizmust, és itt van egy kormány, aki baszik ellátni a legminimálisabb közfeladatokat: a Gozsdu kurvákkal és dealerekkel van tele, a Kazinczy szintén, reggelre nem sikerül eltakarítani a szemetet tíz éve, és tiszta szar a város! Nem veszitek észre, hogy nem csak a bulinegyedben? Nem látjátok, hogy a Blahán nincs bulinegyed, de ugyanúgy van utcán szarás és rejszolás fényes nappal meg üvöltözés éjjelente? Hát Külső-Erzsébetvárosban, a Keleti Pályaudvar környékén csukott szemmel jártok? Ne a kocsmákat baszogassátok, mert alkotmányos eszközökkel ők nem tehetnek semmit ez ellen! Basztassátok a kormányt és az önkormányzatot, hogy egy - mit egy, lassan három - évtized óta képtelenek szembenézni azzal, hogy Budapest elindult a demokrácia és a piacgazdaság rögös útján, és ez bizony problémákat vet fel! Fókuszáljon együtt a problémára erzsébetvárosi lakó, kis- és középvállalkozó és munkavállaló közösen: hajtsuk be rajtuk együtt azt, amiért cserébe az adónkon híznak, és ne egymást irtsuk!" - kéne hirdetniük.

Az LMP hetedik kerületi képviselője, Moldován László ezzel szemben a legaljasabb kádári szavazatsajtolásba kezdett. Jelenleg ő tüntet a leghangosabban a bulinegyed ellehetetlenítése mellett. Ez azért is érdekes, mert a hirtelen fiatal- és bulizó ellenessé vedlett változó testhőmérsékletű politikai hüllő még így fogalmazott nyílt levelében két ciklussal ezelőtt (a teljes levél itt olvasható):

"Erzsébetvárosi polgármesterként is (ahogy most, "szimpla" erzsébetvárosi lakosként is) jóleső érzéssel töltene el, ha kerületünknek ez a részerendkívül közkedvelt, sok színű szórakozónegyeddé válna, ahogy ez már elkezdődött Belső-Erzsébetvárosban és a szomszédos VI. kerület egyrészén. Információim szerint már a határainkon túlra is eljutott néhány szórakozóhely jó híre. Én mindenképpen támogatnám a folyamatot, annál isinkább, mert bevételt is jelent a kerületnek, és munkahelyeket is teremt.Polgármesterként építeni szeretnék, jól működő helyeinket nem korlátozni, hanem támogatni akarom."

Jelenleg ennek ellenére Moldován a kerületi nyitvatartási korlátozás egyik fő zászlósa, csatlakozott a polgári értékek ellen tüntető pogromistákhoz: ma már ő maga szorgalmazza azt, hogy amit a kormányzat és az önkormányzat nem tesz meg, azt a vállalkozásokon porolják el. Szemrebbenés nélkül köpi szemen saját korábbi szavait.

"Polgármesterként építeni szeretnék, jól működő helyeinket nem korlátozni, hanem támogatni akarom." - Moldován László gonosz ikertestvére a múltból


Kedves Erzsébetvárosi Polgárok!

Moldován leveléből két dolog derül ki: először is az, hogy ez a probléma korábbi választások előtt is fellángolt, és korábban is látszatintézkedésekkel szartak rá megannyi ígéretet követően, másodszor pedig az, hogy az LMP-s Moldován is pont ugyanolyan hazug féreg, aki szarik bármire, amit korábban állít, és a pillanatnyi érdekei fejében hajlandó homlokegyenest az ellenkezőjét is állítani. Bródy János sorait idézve, "ezek ugyanazok".

Nagyképűen hangzik az ifjonti hévem, de azt gondolom, hogy ezek a problémák azért élhettek ennyi ideig háborítatlanul, mert akkor én még nem voltam itt. Politikusok, jegyzők, rendőrök szartak a fejetekre, és most sunyi módon próbálják velünk a választások előtt lenyalatni. De van valami, amitől az összes fél: a nyilvánosság. Én akkorával rendelkezem, mint egy nézettebb TV-csatorna. Akkorával, mint a legnagyobb magyar hírportálok bármelyike tízszer. Vállalkozó vagyok egy szál krimóval, nincs pártkötődésem, nincs többezres szórakozóhelyem, nincs vejem a pártban, nincs érdekeltségem a Gozsduban.
Van viszont értékrendem, ami mellett évek óta következetesen kiállok valamennyi politikai oldal ellenében, egyéb anyagi érdek nélkül is. Nem félek a leghatalmasabb vezetőktől sem, mert hiszem, hogy épp a félelemtől olyan hatalmasak. Hajlandó vagyok hétről hétre olyan problémákkal foglalkozni, amik megosztják a társadalmat, még sincs róluk átfogó diskurzus sehol, mert ezek kockázatos témák, mint ez is.
Ha a néhány tucatnyi agresszív, verésemmel fenyegető nyugger melletti értelmes többséggel tudnék tárgyalni, akik nem "régenjobbvót", hanem "hogyanlehetholnapjobb" mentalitással érkeznek, mögéjük tudok állni, és segíteni az ügyüket. Lehet, hogy a politikusok szebbet és többet ígérnek a választások előtt, mint én, de a Moldován-féle szarháziakkal ellentétben, akik a pillanaton élősködnek, szavazatokkal táplálkoznak és akik szerint kurvára nem lehet más a politika, én a választások után is ugyanilyen hangosan és ugyanezt mondom majd. Velük ellentétben ugyanis nekem ez akkor is érdekem lesz. Oldjuk meg együtt, polgárok módjára azt, amire a politika eddig képtelen volt, és amire együttműködésünk hiányában ezután is az lesz! Én garancia lehetek arra, amire ezek a tetvek eddig sem voltak, és ezután sem lesznek, mert én nem úgy váltom a véleményemet, mint más a szaros gatyát. Dicsértessék!

Tudnék segíteni is a bulinegyed lakóinak!

Tibi atya
2017.08.22.

A belső-erzsébetvárosi lakók csoportjába tévedve végignéztem a kommenteken, amikkel a magukat "polgárként" aposztrofáló lakók engem és ministránsaimat illettek. Volt itt minden: a nyugodtabb természetűek megelégedtek azzal, hogy szervezetten egyes értékeléseket adjanak a kocsmámra, a kevésbé nyugodtak naponta jelentgetnének fel kitalált okokra hivatkozva minden létező szervnél, míg bőven érkeztek lájkok olyan kommentekre is, amik szerint a legjobb az lenne, ha simán csak eljönnének a Humbák Művekbe, és szétvernék a pofámat (erre tényleg nem tudok mit mondani: ott leszek, megtaláltok, már kihegyeztem a botot, és pattintott kőből baltát is fabrikáltam). Ez a militáns, semmilyen kompromisszumra nem hajlandó proli mentalitás az, amit korábban nyuggerattitűdnek neveztem.

Nem ezt a kommentjét töröltem, hanem egy másikat, amiben a fejbebaszásomat pedzegette hasonló stílusban. Mivel tiltottam is érte, ez a kommentje is elveszett. Az ilyen kommenteket ezelőtt is tiltottam, és ezután is tiltani fogom. A "kimegyek a helyedre megfélemlíteni" mentalitás Vélászló maffiabirodalma óta precedens nélküli az éjszakai világban. A nyuggereknek hála, visszatért.

Mi az, amiben soha nem működnék együtt a lakókkal?

Hogy Erzsébetvárosban is 22:00-kor kelljen bezárnia minden helynek.

Miért?

Mert ezzel a mai értelemben vett bulinegyed, és Magyarország jelenlegi legnagyobb turisztikai vonzereje gyakorlatilag megszűnne.

És ez miért rossz az országnak?

Azért, mert a bulinegyed Budapest vendégforgalmát 2009-hez képest az utóbbi évtizedben megduplázta. Az NGM 6,6 milliárdra becsülte az innen származó éves szintű állami bevételeket, azonban ez csak a bulinegyed közvetlen bevétele. A rengeteg szálláshely, ami nem a bulinegyedben van, az egyéb szolgáltatások, amiket a turisták igénybe vesznek, de szintén nem itt vannak, az utazási irodák, amik ideszervezik őket, az utazásaik költségei és a bulinegyed logisztikai háttere ebben még nincsenek benne. Ha a 2009-es számokra esne vissza a turizmus, annak csak a közvetlen hatása 1,8 millióval kevesebb külföldi turista lenne (tehát a teljes magyarországi vendégszám több, mint 10%-a menne a levesbe). A budapesti külföldi látogatókban 56%-os, míg a vendégéjszakákban 58%-os visszaesést okozna. Ez a teljes turisztikai bevételekhez viszonyítva 100-150 milliárdos bevételkiesést eredményezne (mely valljuk be, jó helyen van a magyar gazdaságban).

Ha sikerrel jár a szűk, de hangos kisebbség, akik jelenleg kompromisszumok nélkül nyírnák ki ezt a szektort a tíz órás zárással, a turisztikai visszaesés garantált. Beláthatjuk, hogy 2009-hez képest nem azért ugrottak ekkorát a számok, mert a Szabadság-szobor hirtelen népszerű lett, hanem az ezután kialakuló bulinegyednek köszönhetően. Hangsúlyozom, ezek csak a közvetlen, megbecsülhető veszteségek, a közvetett kiesések a munkahelyek megszűnésével együtt gyakorlatilag felbecsülhetetlen károkat okoznának, nem beszélve arról, hogy ezzel több nemzet és korosztály turisztikai térképéről radírozzuk le Magyarországot.

Nagyon fontos az is, hogy a vigalmi negyeddel jelentős külföldi tőke áramlott Magyarországra (elsősorban ingatlanbefektetések formájában). Példátlan, hogy ennyi és ilyen kaliberű hely már meglévő engedélyét korlátozzák. Ez a befektetők szempontjából azért kellemetlen, mert mind az ingatlanbefektetéseik értéküket vesztik, mind pedig a vendéglátásba invesztált tőkéjüket elbukják. Ezek után ugyan kinek lesz kedve akár itthonról, akár külföldről befektetni ebbe a szektorba?
Ugye nem kell elmagyaráznom, hogy miért rossz, ha a befektetői kedv egy szektorban olyan drasztikusan hagy alább, mint akkor fog, ha a legjövedelmezőbb szegmensét egy tollvonással kinyírják?

Miért foglalkozom én ezzel?

Teljesen jogos a kérdés. Az én forgalmamon ez mit sem változtatna, hiszen Tibi atya aztán vajmi keveset jelent egy ír legénybúcsús társaságnak, a közönségem magyar. Több, mint egy éve feljelentést sem kaptam, és az előzőeket is csak azért, mert a lakók az előző hely porát rajtam verték el. A helyem - beleértve az ablakokat is - teljesen hangszigetelt, és a nyár egy-két hetét leszámítva (mikor a fesztiválok elviszik a munkaerőt) hét közben is van portaszolgálatom, tehát szinte teljesen balhémentes a krimóm. Ha netán tízkor zárna a hely, előre bejelentett, zártkörű rendezvényt akkor is tarthatnék, amit kizárólag a törzsvendégeimmel is meg tudnék tölteni (tehát valóban zártkörű, névsoros formában). Nem mondom, hogy nem lenne kiesés, de nem esnék seggre tőle, tekintve, hogy nem ez az egyedüli bevételi forrásom.
Azért foglalkozom vele mégis, mert ez egy ügy, ami kibaszott fontos, az egész nemzetnek az, és nem nézhetem végig tétlenül a porba döngölését, mert olyan érték veszhet el vele, amit csak elpusztítani lesz ennyire egyszerű, ha a későbbiekben újjá is születik valamilyen formában, akkor is évtizedekig tart újjáépíteni (befektetők hiányában pedig nem is lesz lehetséges). Azt gondolom, hogy minden állampolgárnak kötelessége a szolidaritás, még akkor is, mikor épp olyan rendeletet akarnak keresztülverni, ami a konkurenciáját (esetemben a szomszéd kocsmákat, akik a külföldiekből élnek) sokkal jobban sújtja, mint őt.
Egyáltalán nem akkora az anyagi érdekeltségem sem ebben, mint a gyűlölet, amivel a nyuggerek nekem estek és fenyegetni kezdtek. Egy szolidáris, polgári érzelmekre hajlamos, idealista, kocsmáros fasz vagyok, ez van.

Miben segítenék Belső-Erzsébetváros polgárainak (és a polgári értékeket tagadó, megverésemmel fenyegető szektásoknak is), amennyiben lemondanának az este tízkor zárás igényéről, ami ugyanúgy sújtja a balhétlan helyeket, mint azokat, amikkel folyton probléma van?

Először is teljes mellszélességgel állnék az ügyük mellé. Szerintem a bulinegyed a pinceklubokkal, az átlagembernek elérhető áron szolgáltató európai színvonalú streetfood-gasztroforradalmával, a zenei szolgáltatásaival, a vitaestjeivel, a romkocsmáival, borbáraival és bisztróival egy olyan színes, izgalmas, egyedi és Budapestre jellemző egyveleget hozott létre, ami a fiatalabb generációt a nyugathoz köti, a nyugatot meg ide. Hiba kizárólag az utcai szarással és hányással azonosítani.
Ne higgyék, hogy engem (és a legtöbb kocsmát) nem idegesít ugyanúgy az, ha egy brit legénybúcsús társaság itt azt hiszi, azt tehet, amit akar, és az utca közepére szarik.
Be-betévednek azért hozzám is, és éreztem már a dühöt amikor rendőrt hívtam, mert tapogatni és vetkőztetni kezdték az egyik poharas-lányomat, majd a kiérkező rendőr kibaszott cinikusan annyit mondott, hogy "de ha most épp nem tapogatják, akkor mit tudunk csinálni? Ráadásul magyarul sem beszélnek". A sztorihoz hozzátartozik, hogy miután a rendőrök elmentek, a személyzet tudta, mit csináljon velük.

Én is úgy érzem, hogy méltatlan amikor a csövesek (felénk, a körúthoz közelebb ők a gyakoribbak) segge lenyomatos formában megjelenik a kertész utcai kirakatomon, és üvegmetszeti képpel nézhetem premierplánban, ahogy végigfossák. Ezért a krimóért kurva sokat dolgoztam és dolgozom, ahogy a lakók többsége tette a lakásáért, és én is megalázónak érzem amikor más szarát kell pucolnom az oldaláról.

Gecire utálom, ha az utcán hugyoznak. Gecire utálom az utcai zaklatókat, akik úgy vannak ezzel, hogy ami Budapesten történik, az ott is marad. Fasz kivan a porcukrot és sütőport áruló őslakos dealerekkel, akik szerintem ugyanazt a büntetést érdemelnék, mintha rendes anyaggal seftelnének, mert egyrészt rossz fényt vetnek a cigányság normális elemeire, másrészt pedig az egész világon hírük megy, és szégyenszemre az országgal is azonosítják őket. Sajnálom a fiatalkorú (szintén cigány) prostikat, és gecire gyűlölöm a bőrük színétől függetlenül azokat, akik egy fiatalkorút arra kényszerítenek, hogy mosdatlan partyturisták kamagrától meredő faszát vegyék seggből szájba az Önök kapualjában. Emberalattinak tartom őket (mármint a striciket, nem a prostituált áldozataikat), ahogy Önök is, és hajlandó lennék tüntetni azért, hogy hatékonyabb rendőri fellépés mellett kerüljenek a börtönbe, ahol talán megtapasztalják, milyen érzés cuppogni a fasz rossz végén.

De tudják, mit utálok mindennél jobban?

Azt a rendszerváltás óta működő politikai szemléletet, ami hagyta, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Felépült egy bulinegyed, ami lassan tíz éve dübörög. Én viszonylag fiatal játékosa vagyok, de bulizóként is sokat jártam ide korábban, és ezek a problémák nem újak. A bulinegyed ennek ellenére - ahogy Önök közül a polgári értelmiséghez sorolók mondják - önmagában nem rossz dolog.
A rossz dolog az, hogy a problémákra semmifajta megoldás, de még csak a szándéka sem létezett eddig, és most is csak annyi, hogy ha probléma van, akkor dózeroljunk le mindent, és akkor majd nem lesz.

Hajlandó vagyok én magam is új pontokkal gazdagítani a követelései(n)k listáját:

  • Baszott nagy bírságot vernék a körúton lámpától lámpáig gyorsuló motorosokra és autósokra, akiknek nem jutott jobb péniszpótlék, minthogy a motort bőgessék esténként és a forgalmat veszélyeztessék.
  • Keményen megbüntetném azokat a helyeket, akik reggelre nem takarítanak össze maguk előtt, illetve ha adott időn belül többször is előfordul, akkor súlyosbodna is (és a parkolóőrök munkájához hasonlatos járőrökkel ellenőrizném minden reggel).
  • Támogatnám, hogy az óvodákat, amik köré krimók nőttek, költöztessük Külső-Erzsébetvárosba, ahol a zöldövezet is közelebb van hozzájuk. Van rá pénz, ha máshonnan nem, az adókból, amit mi fizetünk.
  • A közterületfenntartókat jelentsük fel együtt minden olyan reggel, amikor nem sikerül összetakarítani (mint más civilizált városok vigalmi negyedeiben)! Lassan évtizedes a jelenség, nem kéne meglepetésként érnie őket, hogy az utcán szemét van reggelre (pláne, hogy elég kukát sem sikerült kitenniük). Az adónkból élnek ők is, itt az ideje, hogy szolgáltassanak érte!
  • Állítsunk fel zajmérő civilszervezetet, ami éjszaka is kiszáll, és hitelesített mérőeszközzel jelent a rendőrség felé (a nyilvánosságban a renitens hely nevét szidva olyan hangosan tudnám ezt támogatni, mint ahogy ő a zenét bömbölteti)!
  • Helyezzük újra üzembe a nyilvános WC-ket, és emeljünk újabbakat a meglévőkhöz! Erre bulinegyed nélkül is szükség volna!
  • És végül, de elsősorban, reggeltől estig verném a tamtamot, hogy megfelelő nagyságú és képzettségű rendőrállomány szolgáljon a kerületben, akiktől öt méterre nem lehet cuccot árulni (amennyiben megtörténik, szintén hajlandó vagyok segíteni a nyilvánosságra hozásában), és akik nem nevetséges pénzbírságra büntetik azokat a brit szarháziakat, akik pár fontnál nem tartanak minket sem többre, és tévéket baszkodnak ki az ablakon, mert itt megtehetik. Dolgozzanak ki olyan eljárásrendet, amivel beviszik őket 72 órára az őrsre, ahol lenyugodhatnak egy cellában, bukva az utazásukat. Higgyék el, ennek hamar híre menne, és megtanulnának normálisan szórakozni az utcai őrjöngés helyett!

    Azért volna fontos, hogy Önök és mi együttműködjünk, mert a politika Önökre éppen úgy szarik, mint ránk. Önöktől a szavazatuk kell, tőlünk a pénzünk. Önökből a kerület jelöltjei akarják kisajtolni, belőlünk a kormányzat. Ha meg is szavaznának bármifajta rendeletet, felülről ezer módja van, hogy megcsáklyázzák, kiskapukat és kibúvókat hozzanak létre (ahogy eddig számtalanszor), és ne legyenek illúzióik, meg is fogják tenni!
    Ami ebből a helyzetből kialakulhat, az egy elhúzódó háború, ahol mindkét félnek van eszköze arra, hogy a másiknak ártson, miközben valójában egyiknek sem ez az érdeke. Ha az állam NGM által becsült 6,6 milliárdos (de valójában jóval nagyobb) bevételére gondolok, elképzelhetetlennek tartom, hogy a kormányzat ezt csak úgy elengedi. Megtalálják a módját, hogy legkésőbb a választások után felülről kijátsszák, kibúvót teremtsenek, és akkor az öltönyös, jól fésült politikus, aki addig a valagukat körbenyalta a szavazatukért, széttárja majd a karját, hümmög egy sort, és el fogja mondani, hogy hát ő mindent megpróbált, dehát ez van, ő sem mindenható. 
    Az így létrejövő szürke állapot lesz a legrosszabb, mert ebben a stádiumban már egyik fél sem akar majd a másikkal tárgyalni. Nem az lenne a legjobb, ha Magyarországon talán először az életben polgárokként dolgoznánk össze, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amiket a politika egészen a választások előtti évig ugyanúgy söpört a padló alá, mint ahogy utána fog? Nem ennek volna célszerű megteremteni az intézményes kereteit egy közös szervezettel?

    Amennyiben Önök szerint is igen, két dolgot kell tenniük: engedniük a korai zárásból, amivel a helyeket akarják kinyírni, és leépíteniük azokat a szélsőséges, nyuggermentalitású vadállatokat, akik semmilyen kompromisszumra nem hajlandóak, utcai verekedésre viszont igen. Bár hangosak és agresszívan lépnek fel, egészen biztos, hogy ők vannak kisebbségben. Ne hagyják, hogy ezek a barmok Önöket képviseljék!
    Nekünk is lesz dolgunk: eddig példátlan és összehangolt szervezetet kell létrehoznunk, amiben egymással is betartatjuk azokat a dolgokat, amikben megegyezünk. Szorgalmazom, hogy erre pénzt is áldozzunk, mert aki nem tartja be, azt nekünk kell ügyvédekkel (meg persze saját know-how-val és a nyilvánosság erejével) bezárásig szopatni. Mi, akik normális és problémamentes helyeket üzemeltetünk, ugyanúgy bosszankodunk azok miatt, akik semmit nem tartanak be, és nem szeretnénk ha a bulinegyed hazai megítélését, amiért keményen dolgozunk, módszeresen szétbasznák.

    Hiszem, hogyha mindkét oldalról a józan hangok tárgyalnak a másikkal a verekedők helyett, akkor komoly eredményeket érhetünk el! Olyanokat, amilyeneket a politika nem fog. Dicsértessék!

10 mondat, amit sose mondj a csajnak szex után

Tibi atya
2017.08.19.

Kivéve ha szeretnél 1-2 ordenáré nagy sallert bezsebelni. 

#1 Tényleg volt olyan jó, ahogy a kocsmából a srácok mesélték

#2 Majd azért egy orvossal nézesd meg magad 

#3 Azt a legutolsó pózt anyámtól tanultam

#4 Szeretlek

#5 Azért én a helyedben elmennék egy 72 órásért a gyógyszertárba

#6 Na séta légzés, az asszony mindjárt hazaér

#7 Hogy is hívnak?

#8 Nem tudod véletlenül, hogy a kankóra szedett antibiotikumra lehet-e inni?

#9 Ügyesebb vagy, mint anyád

#10 Mivel tartozom?

A nyugger nem a nyugdíjas! A bulinegyedet nyuggerek akarják szétbaszni!

Tibi atya
2017.08.18.

A pár nappal ezelőtti cikkem után néhány (azóta tiltott) olvasóm nehezményezte, hogy nyuggerként referálok Belső-Erzsébetváros lakóira. Egyrészt azért, mert szerintük nem minden tiltakozó nyugdíjas-korú, másrészt mert szerintük nem korrekt a nyugdíjasokat így hívni, hiszen nekem is van nagymamám.

A még tiltásra váró funkcionális analfabéták kedvéért következzék egy kis magyarázó segédlet:

A nyuggerségnek semmi köze nincs az életkorhoz, és nem bír azonos jelentéssel a nyugdíjassal. Attól, hogy valaki elérte az öregkort és életjáradékot kap, lehet polgári szellemű, lehet nyitott a mikrokörnyezetén kívüli világra és rendelkezhet némi szolidaritással. Egy nyugger nem. A nyugger kaszt valóban abban a korosztályban született, akik most még vagy már nyugdíjasok, de sajnos azt látom, hogy nem csak ők, hanem a huszon- és tizenéves korosztály egy része is nyuggerré silányul.

A nyugger szarik mindenre és mindenkire: először kell felszállnia, ezért meg sem várja amíg leszállsz, az ülőhelyekhez pogózik, hogy ott vad nyavalygásba kezdjen. A nyugger az, aki az orvosnál bepofátlankodik eléd a kórlapjával, és az orvosnak kell rászólnia, hogy várjon a sorára, de még arra is csak annyit nyög, hogy "jó, csak ezt az egyet beadom". A nyugger az, aki valójában sosem dolgozott, de ő azt hiszi, hogy igen, mert összekeveri a munkát a fizető állással. A nyugger az, aki mindig másokat okol: hibásak a zsidók, a cigányok, a kommunisták, a buzik, a rohadt szomszéd, aki mindig hangosan rakja vissza a zuhanykagylót, az Európai Unió, az emberek, akik olyan hülyék, hogy még tisztelni sem tanulták meg őt, pedig hát ő aztán... Ő ő.
A nyugger az egyedüli, aki nem hibás semmiért: ő arra szavazott, aki rezsicsökkentést meg tizenharmadik havi nyugdíjat ígért, ő tényleg a legjobbat akarta! Igaz, már senkije sincs itt, mert a Bécike „egyem a lelkét, arany nagyfiam” már Angliában neveli az unokáit, akiknek a képei sosem lesznek porosak a kopott Keravill-bútorokon, mert mindig letakarítja. Sajnálja, hogy így alakult, de a világ ilyen, mit lehet tenni! Nem ért ő a politikához, "egyik olyan, mint a másik", amelyik ad egy keveset, abból legalább lapos tévére cserélheti a régi ORION-t, azon már úgyis olyan hangyás volt a Nógrádi György.

Egy nyuggert semmi nem érdekel, aminek a hatását nem érzi azonnal és közvetlenül a bőrén: globális felmelegedés, létminimum alatt tengődők, akikre azok szarnak a leginkább, akik az ő szavazatát vásárolják fel, korrupció, az ország leszakadása és a fiatalok kivándorlása. Ki a faszt érdekel? Neki van nyugdíja, neki ingyen jár minden. Nem kell hálásnak lennie, mert jár.  Ő az ősok és a végső értelem, utána nem lesz és nem is lehet semmi.

Ez nem az a generáció, aki ’56-ot csinálta. Ez az, aki engedte, hogy utána azt csináljanak vele, amit akarnak. Fusimunkáért, háztájiért, Sz.O.T. üdülésért, Trabantért, szilveszteri Hofi Gézáért, karácsonyi banánért, a sorkatonaság elkummantásáért, tanácslakásért. Egy icike-picike apró szeletért, ami a szocializmusban a javak újraosztásából neki jutott. Amíg megkapta, más nem is érdekelte, és a rendszer el is várta tőle, hogy így legyen: „foglalkozz a magad dolgával, abból sosem lehet gond!”. Akkor nem szólnak azért sem, ha a TSz-től azt a kevés építőanyagot - amit úgyis más vinne el - Te viszed ki a telekre.
Telt-múlt az idő, ránk köszöntött a rendszerváltás, és kikerültünk a nagy piacgazdaságba. Volt pénz faszig! Felejtsd el a Balatont! Irány Olaszország! Gorenje hűtő! Levis (lééééévisz) farmer! Videómagnó! Ünnepnapokon McDonalds az egész családdal! Azt a kurva, micsoda királysááág!
Az ekkori fiatal felnőttek már a fusizó szüleiktől tanultak: a lelküket is eladták, hogy előbb jussanak nyugati kocsihoz, mint a szomszédjuk. Hagyták is fentről, hogy feketézzenek érte, addig is csak a saját dolgukkal foglalkoznak (ahogy tanulták), azzal egy percig sem, hogy a teljes állami vagyon azelőtt kerül fillérekért magánkézbe, hogy megpördülne az ujjukon a Volkswagen kulcsa. Az már nem az ő mikrokörnyezetük. Ők neveltek minket.
Megtanították, hogy ugyanúgy csak a magunk dolgával foglalkozzunk. Ha az osztálytársunkat igazságtalanul szopatják, örüljünk, hogy nem minket, ha lebasz egy sallert a tanár, örüljünk, hogy nem otthon kapjuk a párját! Meg is lett az eredménye: rengetegszer hallom, hogy a most harminc felé forduló korosztály milyen öntudatosan érvel azzal, hogy bezzeg én még nem feljelentettem a tanárt, hanem befogtam a pofámat.

A csicskalelkű, társadalmi összefogást tagadó, cinikusan legyintő, felelősségkerülő biztonsági játszmák, és az önmagunkra fókuszálás kiválóan átöröklődtek szociálisan a fiatalabbakba is, egymást elviselni képtelen nyuggergenerációkat nevelve. Ma a 25 évesek egy része (hál’Istennek sokkal kisebb része) éppen olyan önmaga középpontja felé fordult, tespedő nyugger, mint a 70 évesek. Semmiről nem mond le, szarik mindenkire, és ha lehet, legyen egy kicsit többje, amiért ne kelljen tennie. Az egyik az anyja kanapéján csinálja, a másik önkormányzati lakásban, de a minta ugyanaz, és ugyanazért a generációs hibáért fújnak is egymásra: hogy nem foglalkoznak mással, csak magukkal.

A nyuggerek szerint bármilyen fejlődés rossz, ami kizökkenti őket ebből a katatón tespedésből. A változással járó problémákat meg sem próbálják megoldani, inkább  a változás ellen küzdenek. És itt a probléma. Ezért nem változnak ők sem, ezért ugyanolyanok generációról generációra.

Amikor kiálltam a bulinegyed megőrzése mellett, olyan problémákat vetettem fel, amik engem közvetlenül nem érintenek: hozzám relatíve kevés partyturista jár, Tibi atya neve ugyanis lófaszt se mond egy angol legénybúcsúsnak. Nálam magyar a közönség. Ha van is hányás, nem éli meg a reggelt. A legritkább esetben van bunyó és zaklatás, mert én magam is szorgalmazom (és kamerafelvételekkel segítem) a feljelentést érte, ráadásul az én közönségemnél ez komoly visszatartó erő, mert két nap múlva nem utaznak vissza Bristolba azzal, hogy ami Budapesten történt, az ott is marad. A körutat, ahol a Humbák Művek áll, nem is valószínű, hogy lekapcsolnák, hiszen itt nincsenek szórakozóhelyek, az autósforgalom és a villamosok pedig jóval hangosabbak, mint a kocsmákból kiszűrődő vendégek zaja.
Azért foglalkozom ezzel, mert vannak jelenségek, amik fontosabbak, mint a nyuggermentalitás, miszerint nekem legyen jó, és akkor minden rendben. Mert néhány hangos és agresszív nyugger nem győzedelmeskedhet akkor, amikor több ezer (többnyire egyetemistáknak munkát biztosító) munkahelyet közvetlenül, és ki tudja mennyit (gondoljunk csak a bulinegyed logisztikai hátterére) közvetetten veszélyeztetnek.

Hánynak, szarnak, randalíroznak!

Mi tagadás. De a nyuggerek miért nem azért tüntetnek, hogy ezek ellen együtt, mindannyian lépjünk fel aktívabban? Miért nem intézkedni képes rendőrökért, akik nem pénzbírságra büntetik a brit legénybúcsúsokat (ahogy jelenleg arra sem), hanem bebasszák őket 72 órára chillezni a jardra, ha úgy gondolják, hogy nálunk rázzák a pöcsüket az utcán? Miért nem azért, hogy a rendőrség aktívabban kommunikáljon azokkal a küldőországokkal, akiknek a turistái azt hiszik, itt bármit megtehetnek? Miért nem azért, hogy a kerületi prostik helyzetét kezeljék? Miért nem tüntetnek Wc-kért, miért nem tüntetnek jobb utcatakarításért? - csupa kérdés, amire nincs válasz, mert a nyuggerválasz mindenre ez lesz: "tíccsukbe mer csak beisznak oszt' bebűnöznek!" egyébként is, "amíg ez nem vót, addig probléma se vót!"

A fejlődés mindig problémákat vet fel, és ha a lakók azért tüntetnének, hogy megoldjuk őket közösen, nem pedig azért, hogy felszámoljuk a fejlődést (ami állításukkal ellentétben nem csak részeg turistákat, szart és hányást foglal magába, hanem rengeteg bevételt, ami irgalmatlan közvetlen és közvetett haszonnal jár az államnak is, gasztronómiai fejlődést, kultúrklubokat, élőzenei helyszíneket, vitaesteket és számtalan egyéb közösségi programot), én állnék a leghangosabban az ügyük mögé. Még azt is vállalnám, hogy azokat a helyeket, amik problematikusak, és rendre basznak minden előírásra, nem hajlandóak együttműködni a többi hellyel sem, segítsek nekik a nyilvánosság erejével szétszopatni.

De amíg kizárólag régenjobbvolt, tíccsukbe és szüntessükmeg van szarokmindenkirenekemígyleszalegjobb attitűddel, amíg ez a kibaszott nyuggermentalitás uralkodik, úgy érzem, semmi értelme tárgyalni velük. Dicsértessék!

És hogy bevésődjön: a nyuggerség nem kort és nem életjáradékot jelent. Véletlenül sem azonos a "nyugdíjas" szóval. Ez egy attitűd, amiből ki kéne nőnie a társadalomnak. Ahhoz pedig fejlődni kell, és problémákat megoldani.

"REMÉLEM A GYEREKEID ELŐTT LŐNEK AGYON" - szösszenet az állatvédőkről

Tibi atya
2017.08.15.

Már egy jó ideje bökte a csőröm a jelenség, és most érkezett el az ideje, hogy leírjam a véleményem. Gyorsan leszögezem, hogy a cikk nem az állatvédők ellen szól. Én is szigorítanék,  hogy az állatkínzókat keményebben utolérje a törvény keze, és mondjuk a múltkori macskanyúzás után ne legyenek szabadlábon pár órával.
A cikket nem is elsősorban az állatkínzóknak szentelném, inkább vadászati és állatvédő-kommentelési szempontból közelíteném meg.

Egyszerűen elképesztő olvasni, hogy (erre szakosodott oldalakon) milyen indulatokat, illetve ezeknek hangot adó kommenteket vált ki a felhasználókból egy-egy poszt. Értetlenül állok a jelenség előtt, mikor naponta történnek balesetek, gyilkosságok, egyéb terrortámadások: az mintha a kutyát nem érdekelné.
Bizonyos pszichológiai tendenciákkal mondjuk lehetne magyarázni: az állatok nálunk alsóbbrendű lények, amiknek a háziasított változatait gyakorlatilag a feltétlen szeretettel azonosítjuk. Gyámolatlanok, szeretetet érdemelnek, és szeretetre is szorulnak. Ez még így rendben is van.

Az egyik oldalon látom, hogy feltettek egy fotót (nem szeretném belinkelni) egy kilőtt farkasról, egyből elindul a kaszaegyenesítés! A teljesség igénye nélkül közölnék párat, csak hogy lássuk, hogy amúgy konszolidált kinézetű, jól szituált emberekből mit hoz ki egy ilyen kép:

Egy véletlenül kiválasztott rész a kommentek közül

Azért pár alapvető dolgot érdemes lenne leszögezni a vadgazdálkodásról (csak egy hatodikos szintjén fogalmazva). Az ember térhódításával, az urbanizációval, és az állatok természetes élőhelyének visszaszorulásával a vadászati szervek és a vadgazdálkodások szerepe egyre inkább felértékelődött, és kizárólagossá vált az állatpopulációk megőrzésének szempontjából. Ha táplálékláncban a természetes arányok felborulnak, és elszaporodnak bizonyos fajok, az visszafordíthatatlan károkat okozhat az adott élőhely faunájában. Ezért kell vadászni. Mivel a csúcsragadozók kiszorultak az elmúlt pár száz évben a természetes életterekből, nincs ami ritkítsa például a nagytestű növény- és mindenevőket (őz, szarvas, vaddisznó stb.) 
Az ember lett a csúcsragadozó. A vadászoknak rendkívül fontos szerepe lett az ökoszisztéma fenntartásában: ha tetszik, ha nem.
Szigorúan korlátozva van azonban számukra, hogy évente hány és milyen állatot ejthetnek el. A tagsággal, a trófeával, valamint az állat húsának kilóra való felvásárlásával súlyos pénzekkel támogatják a vadtársaságot, és ezáltal az élettér fenntartását. (Az orvvadászatra nem kívánnék kitérni.)

Ez pedig egy másik rész, de ez a jellemző bármilyen hasonló poszt alatti megnyilvánulásokra sajnos.



Az pedig, hogy 20 éves fiatal lányoknak olyanok képesek elhagyni a billentyűzetét, hogy "remélem a saját gyerekei előtt lövik agyon", nem hiszem, hogy a megoldás lenne. Mióta legitimizálja az erőszakot maga az erőszak, vagy egy nekünk nem tetsző cselekvés? Korábban írtam már erről (ITT), hogy valószínűleg az ilyen megnyilvánulások nem is az adott szituációnak szólnak, csupán a belső frusztrációs és stressz felszínre töréséről van szó.

Summa summarum az állatok kilövéséhez: egyszerűen csak meg kéne érteni, hogy a vadászatnak, mint olyannak elsődleges szerepe a vadállomány megőrzése. Egyidős az emberiséggel, már a nagyapád, és a dédapáid is vadásztak, sőt- ők valószínűleg még sokkal többet. Mondjuk akkor nem is volt facebook, hogy az arcodba tolják ezeket.
De még ezen felül is: tiszteljük már meg egymást annyival, hogy az emberi méltóságunkból nem vetkőzünk ki, nem kívánjuk a másik halálát, se gyötrelmes kínszenvedését. Legyen akár szó egy terrotámadás áldozatairól beszámoló hír, egy állatkínzós, vagy egy vadászos bejegyzés alatti kommentszekcióról.


Kíváncsi vagyok a Te véleményedre is, várom a facebookon kommentben!
Dicsértessék!

Biztos, hogy szét kell baszni a bulinegyedet?

Tibi atya
2017.08.14.

A nyolcadik és a kilencedik kerületi csendrendelet után Belső-Erzsébetvárosban is hasonlóért tüntetnek a kerület – döntően szép korú – lakói. A Nemzetgazdasági Minisztérium mai számítása szerint ez 6,6 milliárdos kiesést okozna az államkasszának. A becslés valószínűleg közel sincs a valósághoz (jelentősen alulmúlja), hiszen a hetedik kerület kisvállalkozásai egyáltalán nem biztos, hogy oda is vannak bejelentve, illetve csak a bulinegyed közvetlen bevételével számol, azzal nem, hogy a turisták jó része máshol is költekezik.

A média is felkapta azt a párszáz nyuggert, akiknek ez nem tetszik. Az érveik a következőek:

1)     Ők előbb voltak itt, mint a turisták, menjenek el a turisták!

2)     Belső-Erzsébetváros korábban sokkal élhetőbb és biztonságosabb volt!

3)     Nem tudnak aludni az utcán hangoskodóktól, hugyoznak az utcákon!

4)     A környéken megszaporodtak a dealerek és a kurvák!

 

Nézzük szépen, sorjában:

 

1) Ők előbb voltak itt, mint a turisták, menjenek el a turisták!

Budapest belvárosi kerületeinek valamennyi kis- és középvállalkozása a Vizoviczki-birodalom bukása utáni bulinegyednek, és az ebből fakadóan ugrásszerűen fellendülő turizmusnak köszönheti saját fellendülését is. Való igaz, hogy a lakók korábban ott voltak, de meg szabad-e ölni emiatt egy olyan szektort, ami magától, állami segítség nélkül jött létre, és az összes többi (kézműves) termelői és szolgáltatói szektor húzóágazata? Etikus kizárólag pár száz ember érdekét figyelembe venni, amikor az tízezrekével közvetlenül és közvetetten az egész nemzetével áll szemben?
Azok, akik szerint igen, gondolkodjanak el azon is, hogy a sok tízezer magyar egyetemista, akiknek nem anyuci és apuci állja a tanulásuk és a megélhetésük cechjét, hol fog dolgozni, ha ez megszűnik!
Munkalehetőségei miatt ez a negyed most az, ami a vidékről Pestre költöző fiatalság egyik utolsó elválasztórétege a hazai munkavállalás és aközött, hogy inkább kimenjenek a picsába Londonba, itt hagyva ezt a nyuggerek igényeit leső szemétdombot.

2) Belső-Erzsébetváros korábban sokkal élhetőbb és biztonságosabb volt!  

Ez nettó hazugság. A Nyugat generációi is a hetedik kerületben csaptak görbe estéket, de már Petőfiék is gyakran verették a város belső kerületeiben. Ezt követően is a hetedik, a nyolcadik és az ötödik kerület maradtak az éjszakai élet központjai művészklubokkal, kocsmákkal és mulatókkal. Amikor „bezzeg régen” Mari néni még mosható pelenkába fosott, ez a negyed már akkor sem volt csendes. Mint ahogy a belváros sehol a világon nem az, és nem is volt soha. Ezért hívják belvárosnak.

Mielőtt a bulinegyed megjelent, a hetedik kerület belső része is sokkal veszélyesebb hely volt. Ministránsom a Kertész utcába járt általános iskolába, ahova a kerületi őslakos gyerekek késsel jártak, ahol a nyolcévesek már láncdohányosok voltak, ahol a tanárok rettegésben éltek (nem csak a szülőktől, a diákoktól is), és ahol már akkor is történt savtámadás (igen, iskolás gyerekek ellen, amiért nem volt tüntetés). Amióta a kocsmák üzletileg érdekeltek abban, hogy ne legyenek balhék a környékükön, sokkal biztonságosabb a kerület, noha nagyobb (és a hetven szavas szókincsű magyar nyelvtudás mellett angolul is kommunikálni és intézkedni képes) rendőri jelenlétre valóban szükség volna.

A jelenlegi legnagyobb veszélyt a rengeteg turistában lehetőséget látó, a kerület pereméről bekalandozó szintén őslakos magánvállalkozók jelentik, akik valóban sütőpor-kokaint árulnak, és (sokszor fiatalkorú) lányokat futtatnak. Ez azonban a kerületben kocsmát üzemeltetőknek ugyanúgy nem érdeke, mint a lakóknak, és egyedül a hatóságoknak van lehetőségük tenni ellene (bár időről időre minden nagyobb hely előtt elvernek egy-egy dealert a portások, mert velük van a legtöbb probléma, és sajnos az emberi szóból nem értenek. Valamiért – ki érti, miért – ilyenkor nem szaladnak a rendőrhöz).

Nem igaz azonban az a jobbikos hazugság sem, hogy a vendéglátósok azért lövöldöznek gázpisztollyal a dealerekre, mert azok nem tiszta kokaint, hanem porcukrot árulnak. Sokkal inkább azért vesznek gázpisztolyt, mert a rendőrség cinikusan szarik rájuk, miközben a dealerek zavarják a vendégeket, beléjük kötnek, kirabolják őket. Éppen a vendéglátósok biztonsági személyzete az egyetlen dolog, ami féken tartja azokat a lumpen törvényszegőket, akik már bőven a bulinegyed előtt is a környéken rontották a közbiztonságot.

3) Nem tudnak aludni az utcán hangoskodóktól, hugyoznak az utcákon!    

Egyre erősebb benyomásom, hogy Belső-Erzsébetváros lakói nem nem tudnak aludni, nem szeretnek. Az ingatlanjaik ugyanis éppen emiatt a negyed miatt kiadhatók sokkal fizetőképesebb külföldi piac felé, ami az értékükön is megmutatkozik: csaknem háromszorosát érik az egykor értéktelen, fénytelen és a város forgalma miatt is zajos lyuknak számító ingatlanok (amik belmagasságuk miatt hatalmas rezsivel járnak). Most az utolsó szuterén is annyiért adható ki (vagy el), amennyiből vígan elköltözhetnének bármelyik csendes zöldövezetbe vagy Külső- Erzsébetvárosba (ahol az áhított bulinegyed előtti aranyidőknek megfelelően nem partyturisták hugyoznak az utcán, hanem csövesek szarnak). Nem tudom elfogadni azt a magyarázatot, hogy ez idős korban megterhelő: feljelentgetni, tüntetni, basztatni a vendégeket és polgári mozgalmakat szervezni egy olyan szektor ellen, amiben az egész nemzet érdekelt, nem megterhelő. Akkor ötszáz méterrel kijjebb költözni miért az? Patológiás esete ez annak, amikor a buszon tolakodni, lökdösni, banyatankkal pogózni még simán futja az energiájukból, hogy aztán mikor az ülőhely mellől félrelökdöstek mindenkit, előjöhessen egy évszázad fáradtsága és szemrehányóan nyöszörögni kezdjenek.
Valóban, sokan pisálnak az utcán (szarni a blahás csövesek szoktak bejárni). Ezért is kéne azért harcolni inkább, hogy az egykor működő nyilvános WC-ket üzembe helyezzék, és újabbakat telepítsenek a meglévőkhöz. Csak azért, mert a sok turista problémákat vet fel, még nem elűzni kell őket, hanem megoldani a problémákat. Vajon eljön egyszer az az idő, mikor ez a gondolkodás megfogan a szélesebb tömegek fejében? Szeretném, ha a problémáinkra nem mindig a kibaszott nosztalgiában dagonyázás lenne a kizárólagos válasz ("amíg ez nem vót nem is vót annyi probléma"), mert ez a mentalitás a fejlődés legerősebb gátja.


A befolyó hat és félmilliárdból, ami valójában jóval több, telnie kéne erre is. Már csak azért is, mert erre bulinegyed nélkül is nagy szüksége lenne mindazoknak, akik nem szeretnek reggel a Blahán az iskolába tartó gyerekeikkel összeszart csöveseket nyilvánosan rejszolni látni ("ne nézz oda, a bácsi csak vakaródzik!").

4) A környéken megszaporodtak a dealerek és a kurvák!

A sütőpor-dealereket és pláne striciket (ezek többnyire ugyanazok, családi munkamegosztás van) hetente kéne bevinni az őrsre, és kegyetlenül elagyalni, amit akkor kéne megismételni legközelebb, amikor máshol is feltűnnek. El kell fogadni, hogy ebben a kultúrában semmilyen polgári norma nem érvényesül. Itt a nők a tulajdontárgynál is kevesebbet jelentenek (mert azok elromlanak, míg a nőt csak el kell zavarni az orvoshoz vagy az STD-ambulanciára, és akkor „újra üzemképes lesz” – bár utóbbi is csak a „kulturáltabb” stricikre jellemző). Nem megyek most bele a pszichológiai részletekbe, de nem felelőssé tehetőek ezért a nők (prostituált áldozatok) sem, akiket gyakran már tizennyolc éves koruk előtt kényszerítenek arra, hogy mosdatlan partyturisták faszát szopják kapualjakban. Nincs választás, az alternatíva ugyanolyan verés (és a pénz és kotonok alapján standolt baszókvóta nem teljesítése is), mint amilyet a stricik érdemelnének a jardon ezért. És nem, a kurvák többsége nem élvezi.

 Vajon eljutunk egyszer odáig, hogy ha a fejlődés problémákat vet fel, akkor a problémák és nem a fejlődés ellen harcolunk? Nem az volna a legelső lépés a fiatalabb generációk elvándorlásának megakadályozásában, hogy ezt a tételt az általános mentalitás sarokköveként betonozzuk a közgondolkodásba? A belvárosi militáns nyuggerszekta mindkét kérdésre felelt már. A válaszuk: nem.

(18+) Hogyan basszunk - 10 egyszerű lépésben

Tibi atya
2017.08.12.

1. Keressünk egy embert. Ne legyen se túl nagy, se túl kicsi, hanem olyan jó közepes. Menjünk hozzá közel, és nézzük meg hogy pinája van -e. (Csak hogy ne érjen minket meglepetés.) Vigyázat! Egy hátracelluxozott fasz is hasonlít a pinára! Mindenképp húzogassuk meg egy kicsit, nehogy egy ilyen olcsó trükkel csaljon minket az ágyába egy homoszexuális szatír!

2. Elegyedjünk beszédbe vele, és ha úgy látjuk hogy akar velünk baszni, akkor mondjuk meg neki hogy mi is meg akarjuk baszni. Ezt onnan tudhatjuk ha például a nemiszervünket simogatja vagy harapdálja, vagy ha mondja. Ha a partner nem ad egyértelmű jeleket, akkor kérdezzünk rá. Ha rosszallóan néz, küldjük el a kurva anyjába és menjünk haza maszturbálni.

3. Menjünk fel a partner lakására. Menjünk el pisálni, nehogy a baszás alatt jöjjön ránk a vizelés. Ha ráérünk, szarjunk is egyet. Tele gyomorral nem esik jól a szex, ezért meg is hánytathatjuk magunkat, biztos ami biztos.

4. Gyorsan vegyük le a ruháját és a sajátunkat is. Siessünk nehogy lekókadjon a faszunk. Ha látjuk hogy kezd lanyhulni, húzogassuk meg egy kicsit, de vigyázzunk, nehogy véletlenül kiverjük! A legbiztosabb ha csak a makkunkat pöckölgetjük. Ha úgy érezzük hogy nem tudunk gátat szabni az ejakulációnak, folyassuk a szőnyegbe, majd talpunkkal egyenletesen oszlassuk el benne.

5. Nézzük meg nincs -e herpeszes fertőzés, vagy szarkómás seb a szexpartnerünk testén. Nem árt a gombát sem átvizsgálni, és kérdezzünk is rá a biztonság kedvéért. Utána adjunk partnerünknek egy bonbonmeggyet, hogy ne öljük meg teljesen a romantikát.

6. Fogdossuk meg a pinát, csapkodjuk meg a tenyerünkkel. Ha nem fáj neki, akkor megbaszhatjuk nyugodtan. Vigyázzunk, az AIDS-t ezzel a módszerrel nem lehet kiszűrni.

7. Dugjuk bele a pinába a faszunkat. Vigyázzunk, nehogy a hugycsőbe dugjuk! Ha megtaláljuk a jó lukat, egy reccsenést fogunk hallani, amit pinafingnak hívnak. Ez a végtelenül undorító dolog ne riasszon el minket, innentől kezdve válik ugyanis a baszás egy kimondottan kellemes élménnyé.

8. Kezdjünk el baszni.

9. Basszunk még 5 percig.

10. Ha elélveztünk, vegyük ki a faszunkat és csapkodjuk meg vele a nő arcát. (Nagyon szeretik!) A kicsöpögő ondót a partner hajába kenhetjük. Felöltözés után ne felejtsük el felhúzni a sliccünket, nehogy kiröhögjenek minket az utcán!

Ezeket a cikkeket olvastad már?