Újra itt, basszátok meg!

Tibi atya
2017.06.15.

A törlésemet követő kommentszekciók Áder Jánosnál is ékesebben árulkodnak a magyar közbeszéd állapotáról. Ahogy sejteni lehetett, megindult a találgatás. Vajon a Fidesz töröltetett a kormánykritikus tartalom miatt? Soros intézte el, mert túl sokat szívattam a szélsőséges feministákat? – a két leggyakrabban emlegetett lehetséges ok közül egy harmadik valósult meg.

Azért függesztettem fel saját kezűleg az oldalamat, mert ki akartam próbálni, milyen érzés honatyáink kommunikációs paneljait csattogtatni, miközben az egész média az általam generált hazugság miatt, valójában egy teljesen jelentéktelen üggyel foglalkozik. Ezeket a szarokat hazudtam mindenkinek. Ismerősek valahonnan?

„Dolgozunk az ügyön, igyekszünk minél hamarabb tájékoztatást adni.”

„Nem szeretnénk elhamarkodott találgatásokba bocsátkozni, egyelőre a legjobb, amit tehetünk, hogy várunk.”

„Egyelőre nem tudjuk mi áll a dolog hátterében. Mindnyájunk közös érdeke, hogy mihamarabb kiderüljön az igazság.”

(profi tájékoztatás bazmeg, mikor lehetek már szóvivő?)


Be kell vallanom, az első fél órában viccesebb volt, mint középsuliban ellopni a tesitanár kinti cipőjét, a másodikban még azért tartott az első hatása, a harmadikban már kicsit fárasztó volt privát üznetekben és közleményekben hazudozni újságíróktól a személyes ismerőseimen át mindenkinek, a negyedik kifejezetten szar periódust viszont egy ötödik, határozottan nyomorúságos követte (itt már a saját anyámnak is hazudnom kellett).

Tehát így élnek ezek a tetvek. A hazugságaink öngerjesztő folyamatokat indítanak be bennünk, amik először a teljhatalom mámorával kecsegtetnek, a média húrjait rángató bábjátékos mindenható szerepében. Azonban erre a kőkemény drogra nagyon hamar kialakul a tolerancia, a hozzászokás. Ezért kell olyan új módszert találni, amivel bizsergetni tudják a jutalomközpontjukat, és erre nincs hatékonyabb elterelődrog, mint a pénz. Van kérdés, hogy miért lopnak tőlünk és miért mindig többet?

Mivel a pénz nem annyira tudat- mint lélekmódosító, a maréknyi hatalomdrogos teljesen tudatosan, felépített marketingstratégiával éli ki rajtunk gyógyíthatatlan függőségét nap mint nap. Nincs kórház, nincs iskola, nincs éhezők megsegítése egészen addig, míg ezen az újabb adag, az újabb négy év mandátuma nem múlik.

És hogy mi ebben a legnyomasztóbb?

Az, hogy annyira hatékonyak, hogy jelenleg az a hír, hogy törölték az én piás, suttyó oldalamat, több közösségi interakcióval bír, mint az, hogy egy négymilliós mélyszegénységgel bíró országban Polt lánya félmilliós fizetésért dolgozik az MNB-nél (Polt feleségének), hogy egy hónapig pótlóbuszok helyettesítik a napi negyedmillió utast szállító 4-6 villamost, hogy újabb úszóedzőt rúgtak ki pedofil-botrány miatt, hogy jelenleg hol tart a Sukoró-ügy vagy úgy en bloc bármi, ami ezzel ellentétben valóban közérdekű. Manapság ugyanis leginkább ezen, futballeredményeken és halálos tragédiák közvéleményre nem tartozó bulvárrészletein van kattintás. Kattintsatok már fontos, de nehezebben fogyasztható dolgokra is, basszátok meg!

Külön köszönöm, hogy a 24.hu nevű bulvárhírportál egy kiadósat turkált a zsebemben, és hírértékű információként közölte, hogy a Humbák Művek Kft. megduplázta forgalmát, és tavaly 32 milliós bevételéből adózás után 9 millió maradt. A  pöcsrotor-meghajtású valósághsow kedvelők élet és irodalma ezzel akaratán kívül is fontos dolgokat közölt: még mindig kisvállalkozás vagyok (mert Tibi atya csak a pénzről szól), és szakadt krimótulajként is jobb adóalany, mint bármelyik faszomsetuggyahol offshorozó, kötvényes honatyánk.

Boldog nyomort és boldog hatalmat mindenkinek osztályrésze szerint, mert amíg erre a jelenségre a média politikai oldaltól függetlenül nem fektet nagyobb hangsúlyt (a mindenkori hatalom nem fog), mindkettő ugyanígy fogja megkeseríteni az életünket!

Ja, és még valami: dicsértessék, faszfejek!

Ezt csak az áldozatokért teszem!

Tibi atya
2017.06.10.

Attól tartok, a világ nincs tisztában a jótékonyság fogalmával. A jótékonyság azt jelenti, hogy én rendelkezem valamivel, ami az enyém, de másnak arra nagyobb szüksége van mint nekem, ezért lemondok róla az ő javára, mert önzetlen vagyok. Ez a jótékonyság, és itt a jól értelmezhető határa. Átlépni ezt, és reklámot csinálni ebből már nem jótékonyság, hanem a nyilvánosság filléres felvásárlása. Elegen haltak meg, most akciós az elérés, most kell bevásárolni!

Mikor egy dollármilliomos popsztár kiáll a szélesebb közönség elé, hogy elhitesse, erre a koncertre azért van szükség, mert adakoznunk kell egy terrortámadás áldozatainak és a hozzátartozóinak, érzem, ahogy a gyomorperisztaltikám rükvercbe kapcsol, mert ettől okádnom kell.

Mennyire kell profitéhes tetűnek lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa, ezeknek az embereknek most nem pénzre van szükségük? Az eddig is volt nekik, hiszen a lányaik egy olyan előadó koncertjén haltak meg, ahol a legolcsóbb jegyek átszámítva 12000 forint körül mozognak, nem beszélve arról, hogy akik követték az Ariana Grande által diktált trendeket, azoknak a műszempillájuk is háromszor annyiba került, nem számolva a márkás ruhákkal és kiegészítőkkel. Nem anyagi támogatás kellett volna most ezeknek a szerencsétleneknek.
A hozzátartozóknak arra (lett) volna szükségük, hogy tiszteletben tartsa a világ a gyászuk intimitását, és hagyja őket megélni csendben, bulvárhiénáktól mentesen a tragédiát, hogy megpróbálhassák feldolgozni a feldolgozhatatlant. Csakhogy a humánumnak erre az alapvető igényére nem terjed ki a média, Ariana Grande és szponzorai jótékonysága. Noha a hozzátartozóknak egyértelműen semmi szükségük most Ariana Grande-ra, a popsztárnak annál nagyobb szüksége van rájuk, hogy a másodvonalas rajzfilmes ismertségét valódi világhírré kamatoztassa. Egy kibaszott befektetés, amibe most éri meg pénzt tolni, mert a vérnél dinamikusabb növekedést semmi sem hoz.

Ami ennél is jobban felháborít, hogy a cukorbevonóval tálalt döghúspromót nem csak könnyes szemekkel nézi végig a világ, hanem egyenesen részt követel magának belőle. Az összes nagyobb külföldi, de még a hazai lapok egy része is mohón falta a nézettséget, és szomorú szmájlik százezreit gyűjtötték be, miközben úgy tálalták, mintha a Spotify által szponzorált esemény a humánum diadala lett volna a borzalmas vérzivatarban. Nem az volt. Egy modern tragédia lefordítása ment végbe a pop-kultúrán elkorcsosult piac nyelvére. Így ül tort a gyász felett a képmutatás.

Képzeljük el, milyen szívmelengető beszélgetés bontakozhatott ki Ariana Grande producere és a halott nyolcéves lány szülei között:

-        Mélyen átérezzük a fájdalmát! Fogadja ezt a csekélységet részvétünk jeléül!

-        Nekem nincs szükségem pénzre, a lányomat akarom.

-        Értjük, de őt nem tudjuk visszahozni.

-        Akkor kérem kapcsolják ki a kamerákat, és hagyjanak békén!

-        Asszonyom, Ön nem érti. A lányát senki nem hozhatja vissza, de itt van ötvenezer dollár! Kérem, gondolja át, mi a jobb: egy halott kislány vagy egy halott kislány ÉS ötvenezer dollár. Na ugye, ön felelős döntést hozott.  Mosolyogjon szépen a kamerába. Mármint sírjon!

Nem arról van szó, hogy nem lehet semmilyen ügyért adományokat gyűjteni, de senki nem érdemli meg, hogy a lánya halálát vagy traumáját letöltött lemezekben és youtube-nézettségben mérjék, azt pedig még kevésbé, hogy a sovány adomány sarca az legyen, hogy a tragédiájából bulvárkomformos látványshow-t csinálnak kórházi könnyekkel.

Ahogy az lenni szokott, a zseniális Charlie Hebdo már csinált is erről karikatúrát, amitől a világ hírességei megint egytől egyig elhatárolódtak. Most nem hozzájuk éri meg dörgölőzni, hanem Arianához. Olyannyira nem, hogy volt, aki ki is akadt azon, hogy ő kiállt ezért a lapért csak azért, hogy a lap sértegethesse őt (rettenetesen visszamaradott, konzumidióta tempónak tartom, ami egy alapjogért is csak akkor áll ki, ha az párhuzamban áll az ő ízlésével – igen bazmeg, azért álltál ki, hogy még téged, a világ alfáját és ómegáját is sértegethessen, és erre kurvára legyél büszke, mert ez volt a legtöbb, amit életedben megtettél, még akkor is, ha öntudatlanul).

Az Egyesült Királyságban a tudományos célokból elkövetett temetői hullarablás már a tizennyolcadik században is legális volt, de akkor a közvélemény megköpködte azokat, akik csinálták. Az ha morálisan kifogásolható volt is, legalább egy nemes cél, egy magasabb jó érdekében történt. 2017-re ugyanott minden a visszájára fordult: a cél a legaljasabb lett, miközben a média szponzorokkal karöltve von dicsfényt a halottak kifosztói köré. 

9 dolog, amit SOHA ne mondj egy nőnek

Tibi atya
2017.06.08.

Kivéve persze, ha fétised, hogy orbitális pofonokat kapsz visszakézből. Figyelem, kipróbálás csak saját felelősségre! 

1. Wow, nem is tudtam, hogy valaki használ még póthajat. 

2. Tinderen azt hittem a 165 a magasságod, nem a súlyod.

3. Nem semmi a bajszod, mindig is ilyet szerettem volna.

4. Bocsi, összekevertelek valakivel, azt hittem egy jó csaj vagy.

5. Nagyon szép a hajad, mindig feketére fested a tövét?

6. Zavarna, ha beszélgetés közben a melleidet nézném?

7. Bocs, belőled jön ez a halszag?

8. Nem is nézel ki olyan rosszul, mint ahogy a barátnőid mondták.

9. Elnézést, uram.

"Miért posztol Tibi atya komoly témákról?"

Tibi atya
2017.06.03.

Szinte minden megosztóbb cikkemnél nekem szegezi valamelyik olvasó a kérdést, ezért időszerűnek érzem, hogy kifejtsem egy kicsit a miérteket.

A komoly cikkeim gyökerei 2015 január 7-ére nyúlnak vissza. Ekkor ismertem meg egy francia szatirikus lapot, amiről bevallom, előtte sohasem hallottam. Charlie Hebdo-t (A heti Charliet) először akkor olvastam, amikor emberek millióihoz, talán milliárdjaihoz jutott el a híre, hogy az Al-Kaida jemeni szárnya lemészárolta a fél szerkesztőséget.
Végigsöpört a világon a Facebook-képmutató kampánya, a „Je suis Charlie”. Nem sokkal később persze ugyanez a gyáva, szemforgató tömeg volt az is, aki előjött azzal, hogy „ezzel már nem szabad viccelni”, „ha ezzel viccelnek, ne csodálkozzanak, hogy ez történt” és egyébként is, hogy jön ahhoz Charlie, hogy mások vallásán és halálán nevetgél.
Erre mondta az egyik szerkesztőjük, hogy a fogyasztói társadalom neoliberális idiotizmusa nem ismer határokat: a tömeg úgy írta ki magára, hogy „én vagyok Charlie”, mintha csak valami márka volna, miközben a leghalványabb fogalma sem volt arról, hogy ki is az a Charlie és mit képvisel.

A merénylet után felszínre kapartam hitvány franciatudásom felidézhető maradékát, és meglátogattam Charlie oldalát.

„Charlienak semmi szüksége nincs Istenre vagy Wall Streetre, és Charlie boldogságához nem kell két kocsi meg három mobil”

A rövid krédó után tovább görgettem, és azt láttam, hogy a legegyszerűbb, legsuttyóbb mémek keverednek a felháborító szóviccekkel és az egészen igényes, de szabadszájú publicisztikákkal. Tovább böngészve pedig új hitvallás-szeletet találtam (ez azóta eltűnt, ezért emlékezetből írom):

„Ön bizonyára új olvasónk, és január 7-e után kezdett követni minket. Kérjük, értse meg, hogy a mi szatíránknak a karikatúra nem célja, hanem eszköze.”

Ekkor értettem meg, hogy a legprogresszívebb humorral van dolgom, ami annyira bevállalós, hogy nem csak Európában, de még az Egyesült Államokban sem született hasonló, beleértve a South Parkot is. Szerintük a humornak nem lehetnek olyan határai és szürke területei, mint a kegyeletsértés, ugyanis ezeket elhazudni ebből a világból, és kifarolni előlük nem csak képmutató, de gyáva is. Charlie elvei szerint az sem baj, ha ezen tömegek háborodnak fel, hiszen vannak olyan jelenségek, amikre ez a helyes reakció, nem pedig a nevetés.

Mikor a víz partra sodorta Aylan holttestét, és a hetilap képregényt fabrikált belőle, trendszerű felháborodási hisztéria söpört végig a világon. Az egyik szerkesztő erre sztoikus nyugalommal ezt nyilatkozta: „szégyen és gyalázat, hogy a fogyasztói társadalom szarik rá, mivel jár a nyugati jólét hedonizmusa, és egy halott gyermek kell ahhoz, hogy pár médiapillanatra öntudatra ébredjen. Ami ennél is aggasztóbb, hogy még ilyenkor sem a jelenség zavarja, hanem az, ha valaki elkészíti ennek a karikatúráját. Létezik ennél alávalóbb képmutatás?” – ezzel pedig mélységesen egyetértek.


(Majdnem összejött... REKLÁM! Két gyerekmenü egy áráért!)

A South Park készítői is fogalmaztak már meg markáns és megbotránkoztató véleményt, de sosem ennyire tisztán. Mindig Stan, Kyle vagy Cartmen szájába adnak egy álláspontot, amit a groteszkbe illeszkedve, humorosan a karakterekhez rendelnek. Ők maguk a háttérbe húzódnak, és ennek pontosan az az eredménye, hogy a részeket egy jó kis nevetéssel, valódi konfrontáció nélkül zárjuk. Ezt az egyezséget mondta fel Charlie a nézővel (olvasóval): lófaszt kell nevetned, botránkozzál csak meg szépen, mert most annak van itt az ideje! Akkor is ha ezzel nekem, a szerzőnek kell szembefordulnom veled, és akkor is, ha betörsz érte a szerkesztőségbe, hogy az életemre törj!

Annyival egészítettem ki Charlie ideológiáját, hogy míg ő nem ismeri (el) a humor határait, én azt mondom, hogy a szatírának még csak nem is szükségszerű eleme a humor. Ahhoz, hogy a saját szemszögünkből rávilágítsunk a társadalom hitvány degenerációjára (mely a műfaj lényege), elég egyszerűen leírni róluk a benyomásunkat a magunk szubjektív lencséjén keresztül, mert az amellett, hogy kizökkentő,  a legrosszabb esetben is felháborodást szül, ami sokkal inkább a normális reakció az abnormális körülményekre, mint a nevetés.

Tudom, hogy hiányoljátok a Humbák Hírügynökség napi híreit Humbák Ferivel és Drótos Karesszal, de egyre inkább az volt az érzésem, hogy bármennyire is szeretem őket, ha velük reflektálok az aktuális eseményekre, a mondanivaló elsikkad a szatírában, és olvasóimnak csak töredéke érti majd az üzenetet. Nem adtam hát többé az ő szájukba, vagy a cikket író láthatatlan narrátoréba, amit én gondolok.

Ki tudnék találni vicces sztorikat, de úgy gondolom, hogy amikor egy komplett társadalmat – honfitársaim millióit – tartanak médiakatatóniában, akkor nem erre van szükség. Lehet, hogy ez nem sok, de ennyit tudok tenni magunkért és azokért, akik a jövőnket eldöntő kérdések helyett a főműsoridőben arcukba tolt pöcsrotor hipnotikus forgatagába révednek a tudatlanság átkozott gondtalanságában. És ha a mérleg egyik serpenyőjére ezt a keveset teszem, a másikra pedig azoknak a százait (talán ezreit és később tízezreit), akik ezért leiratkoznak az oldalról, azt kell mondjam, megérte. Dicsértessék!

Bunkósági gyorstalpaló autósoknak

Tibi atya
2017.05.30.

Mindig is szerettél volna az a paraszt lenni, akit hazaérkezés után mindenki úgy emleget fel, hogy „ma is találkoztam egy gyökérrel az úton”? Zavar, hogy édesanyád nem csuklik éjjel-nappal? A középpontba akarsz kerülni, hogy mindenki rólad beszéljen? Te vagy az utak királya, és megérdemled, hogy ezt mindenki tudja?

Íme pár tipp, amivel garantáltan minden autós meg fog jegyezni hosszabb-rövidebb időre:

1. A gyújtás ráadása után tekerd le az ablakot!  A manuális indítás mellett jó hangosan, verbálisan is segítsd a motor beröffenését az „INDULJ MÁR TE GECI” többszörös elordításával.

2. Elindulás előtt győződj meg róla, hogy minden ablak le van húzva, és bömböl a hangszórókból valamilyen iszonyat fos zene. Pluszpontot érnek a C kategóriás báttyázós-kurvaanyázós „rapzenék” és az együtemes mulatós nóták.

3. Minden elindulásnál gondosan ügyelj rá, hogy még véletlenül se finom mozdulatokat használj. A kuplung-és gázpedált pedig úgy kezeld, mintha agyon akarnál taposni egy konditermi kukákban talált szteroidos fecskendőn meghízott csótányt! Hadd csikorogjanak a kerekek, és bömböljön a motor!

4. Végig reflektorral, de legalább ködlámpával közlekedj még fényes nappal is, így megtudják az egyszerű, halandó szembejövők, kivel van dolguk!

5. Ha valaki előtted a sebességhatárnál akár 0.001 km/h-val is lassabban halad, dudálva és villogva állj be a seggébe, és úgy késztesd nagyobb iramra!

6. Az indexet sose használd! Még a végén kiégnek benne az izzók, aztán ki fogja cserélni, majd az asszony?! Csak akkor hozd működésbe az irányjelzőt, ha a „négyesindexszel” megállsz valahol.

7. Ott parkolj, ahol szeretnél. Mozgássérült parkoló? Kitűnő! Biciklisáv? Neked találták ki! Buszmegálló? Mi másért építették volna?! Pluszpontot ér, ha úgy állsz be egy helyre, hogy a felfestéseket magasról leszarod, és más már nem tud melléd/eléd/mögéd állni. Még a végén meghúzzák a kocsidat a gyíkok. Ultimate bonus: belógsz a sínekre, és a villamos nem tud közlekedni tőled, amíg arrébb nem gurulsz.

8. Ha várakozik előtted valaki a piros lámpánál, és úgy érzed, hogy kurvára ideje már, hogy zöldre váltson a lámpa, dudálj! A levegő rezgései tudományosan igazoltan segítik a zöld jelzés felvillanását!

9. Mindig a belső sávban menj. Hiába a városi párhuzamos közlekedés, ott is. A tömött sorban úgyis könnyebb előzni a záróvonalon át. A belső sáv a csúcsragadozóké, tehát a tied. Cammogjanak a gyengék a külsőben!

10. Mindig neked van elsőbbséged. Az elején kicsit nehéz lesz dudálva kanyarodnod (szigorúan index nélkül), de kis gyakorlattal belejön az ember. Kezdőknek elég, ha tülkölés helyett a nyitott ablaknál káromkodnak a gyalogosra/biciklisre/autósra.

11. Ha többsávos úton haladsz, gondosan váltogasd a sávokat! Irányjelzés nélkül, kiszámíthatatlan és hirtelen kormánymozdulatokkal a tökéletes. Ne feledd, egy mozgó célpontot nehezebb eltalálni. Pluszpont, ha a többieket satufékezésre készteted, és úgy hagyod le őket.

12. Az útkezelőt azért fizetik, hogy a szemetet szedje. Ezért ne vacillálj, hogy kibaszd-e a csikket az ablakon! A csokipapír és az energiaitalos doboz is ugyanúgy lebomlik, ha beszórod egy árokba, hiszen tanultad biológiából.

13. Mindig siess! Nincs olyan, hogy „megvárom, míg leparkol előttem” vagy „hadd menjen át ez a babakocsis nő a zebrán”. Ha időt adsz másoknak, úgy ők nyernek. Te pedig nem lehetsz második, nem azért születtél meg!

14. A buszsávot neked találták ki! A busz amúgy is megáll mindenhol, te meg végigbaszathatod rajta simán. Pluszpont, ha vészvillogóval megállsz rajta, amíg befutsz egy gyrosért a törökhöz.

15. Mobilozz bátran menet közben! Nem érsz te rá egész nap, hogy majd otthon nyugiban telefonálgass... A sporthíreket is 70-nél a belső sávban jó elolvasni, elvégre mi a rákért lenne a mobilnet, ha nem ezért?!

16. Legyen tökéletes a memóriád! Ha valaki véletlenül kicsit rád fékezett, vésd az eszedbe a köcsögöt, és leckéztesd meg. Gondolkodj azonnal a megtorlási opciókon, úgymint: káromkodás, dudálás, a kormány ráhúzása, megelőzés és satufékezés, stb…

És ne feledd, nem az autótól lesz tirpák valaki, hanem a viselkedésétől.
Kinek nem inge…

Ezért rohad az egészségügy

Tibi atya
2017.05.29.

A hazai egészségügy katasztrofális helyzetét gondolom nem kell bemutatni senkinek. Jut pénz mindenre, amire kell, aki pedig azt mondja, hogy nem kap elég forrást ez az ágazat, az pusztán nem látja át a rendszert. Kategorikusan kijelenthetjük: a kórházakat NEM KELL felújítani! Helyezzük csak egy pillanatra górcső alá a balkáni egészségpolitikát, amely országunkban működik. 

A hanyatló Nyugat-Európában rengeteg pénzt tolnak az oktatásba és az egészségügybe, ugyanis a társadalom termelékenységének alapja a humán erőforrás, így a jó életminőségű és egészséges emberek egy erős társadalom alappillérei. Ők ezt úgy oldják meg, hogy világszínvonalú kórházakkal, klinikákkal és egészségügyi centrumokkal rendelkeznek, így hatékonyan tudnak gyógyítani minden kialakult betegséget, hogy a páciens minél előbb visszailleszkedhessen a társadalomba GDP-t lapátolni.



Egyből meggondolja az ember, hogy véres gennyet fosson-e, ha ilyen fajanszra kell ráülni

Magyarország a megelőzésre helyezi a hangsúlyt. A kormány mindenkori egészségpolitikája az elrettentés erejére alapoz. Ez az az ország, ahol kurvára nem akarsz bekerülni a kórházba. Nemes egyszerűséggel mindenki egészségtudatosan próbál élni, mert tudja, hogy ezekben az ún. egészségügyi intézményekben csak sokkal rosszabb lesz a helyzete.


Mari néni boldog, mert amióta 22 ezer forint a nyugdíja, a kórházban végre otthonosan érzi magát...Képzeljük el, milyen diszkomfortérzete lenne egy vakító fehér, patyolattiszta Stuttgarti klinikán!

Ha csilli-villi, ultramodern kórházba kéne befeküdni, ahol finom, tápláló és egészséges a kórházi menü, képzett szakorvosok és ápolók garmadája teszi fel a mindennapjait a gyógyulásunk érdekében, ahol a nozokomiális fertőzések nem szedik nap mint nap az áldozatokat...Ugyan...Mégis ez milyen elrettentő erővel bírna? Hát alig várom, hogy beteg legyek Németországban! Feleslegesen kidobott pénz ez a rengeteg felújításra, az orvosi eszközök korszerűsítésére, hogy a személyzet hatalmas bérköltségeiről már ne is beszéljünk.


Inkább rohadjon rám az egy hetes koszos izzadtság fél napnyi tűző napon való üveggyapot-pakolás után, minthogy ide járjak fürdeni


Ha az orvosi szoba így néz ki, az orvosok is kiégettek, morcosak, kedvtelenek lesznek egész nap. Ennek egy célja van: hogy bunkók legyenek a betegekkel, így ők még inkább utáljanak kórházba járni! Ki van ez találva...


Száz szónak is egy a vége: mindenki láthatja, hogy bár kicsit unortodox Magyaroszág egészségpolitikája, de működik!
Ebben az országban minden rendben van.


(A bejegyzés nyomokban szarkasztikus elemeket tartalmazhat! A képek csupán illusztrációk.)

Dicsértessék!

Mi a faszért kell csöveseken átlépnem minden nap?

Tibi atya
2017.05.26.

Ahogy az sejthető volt, néhány hónappal azután, hogy médiabotrányt csinált a TV2 és az RTL Klub a csövesek embertelen helyzetéből, a kutyát nem érdekli a téma. A stábok köszönik szépen, leforgatták az anyagot a hét meg a nyolc határán, a nézettség megvolt, a plebsz kiszórakozta magát: ki szemforgató együttérzéssel, ki dehumanizáló gyűlölködéssel megszívva magát.

(A kép hétköznap, hajnal négy után készült, a krimóból hazafele tartva. Bal szélen egy tízéves forma kölyök ugrándozik éppen, a kép készülte előtt elhajítva a cigit. A képen szereplő, felismerhető alakok hozzájárultak a fotóhoz.)

Nagy levegővel merülök el a Blaha Lujza téri aluljáró gennyedző ispotálybűzében, ahol egész családok félnomád zsánerjelenetei tárulnak elém: matracokon fetrengenek, az egyik egy ezeréves piros keravill-ülőgarnitúra darabot is lehozott, zenét hallgatnak, üvöltenek, néha összeverekednek és alkalomszerűen tarhálnak a járókelőktől, válogatott átkokat szórva azokra, akik megtagadják az alamizsnát. A harmadik világ ez: a Keletitől egy megállóra lévő Kelet-Bengázi, aminek a lakói távolabb nem is állhatnának a liberális média állandó, kivételekre építő hazugságától, az utcára került (diplomás) becsületes embertől. De ha hitványak is, ezt érdemlik?

Mindig is gondolkodtam rajta, hogy a mindenkori kormányok miért nem foglalkoznak a hajléktalanokkal. Tudom, az átlag választó – bár az instagramon élt hétköznapjain szarik bele abba is - ilyenkor hirtelen minden egyes fillért megtanul tanteremre és kórházi berendezésre konvertálni. Azt is tudom, hogy néha elő lehet húzni őket, hogy egy kis gyűlöletprogandával poltikai tőkét kovácsoljunk. Ugyanakkor politikai tőkét azzal is lehetne kovácsolni, hogy eltüntetjük őket a legforgalmasabb terekről, hogy az évek óta üres lakásokat fillérekből minimális komfortra emelve enyhítjük a problémát. Nem annyira költséges, mint amennyire látványos, a kormánynak lenne rá kapacitása, mégsem foglalkoznak vele. Még csak nem is arról van szó, hogy nem oldják meg teljesen, hanem arról, hogy olyannyira szarnak rá, hogy szó szerint ellepik az aluljárókat. Miért?

Alighanem azért, mert a hajléktalanok a hatalom két legfontosabb üzenetét közvetítik a hétköznap emberének: a szégyenteljes bűntudatot, és a létbizonytalanság félelmét.

Bűntudatot érzünk, mikor megcsapja az orrunkat az emberi szarszag, és elfordítjuk a fejünket. Bűntudatot érzünk, mikor nem adunk egy fillért sem, és valahol tudjuk, hogy ha adnánk, akkor sem a jó dolgot cselekednénk, hiszen nem melegételre vagy a nemlétező beteg gyerekre költenék. Ez a bűntudat azonban nagyon fontos eszköz: a hatalom szeretné, ha minden nap éreznéd. Így tud belekényszeríteni egy olyan dilemmába, amit egyébként egyáltalán nem kéne átélned, de azáltal, hogy a részesévé tesz, azt a bűnös szégyenérzetet szervezi ki, amit csak neki kéne éreznie. Nem segítesz a csövesnek? Most már te is embertelen geci vagy, nem csak mi. Ha akarod, ha nem, ez a bűntudat a tinta, amivel a nevedet a társadalmi szerződés aljára firkantod.

A másik hajléktalanokhoz kapcsolt mém jóval közvetlenebb és fontosabb is: a „te is bármikor odakerülhetsz” fenyegetése.
A csövesek mindig is Damoklész kardjai voltak a közép- és alsóbb osztályok, a munkával keresők feje felett. Tökéletes eszközei az egzisztenciális rettegés, és az általános társadalmi szorongás fenntartásának, amiből a hatalom ismét csak profitál: engedelmesebb, anyagi félelemben élő, és ezért fillérekért megalkuvó polgárokat kap. Lépj csak át rajta, hogy el ne feledd, van világ lejjebb is!

Továbbra is az a véleményem, hogy nem helyes dolog hajléktalanoknak az utcán közvetlenül pénzt adni, ugyanis még csak átmeneti megoldást sem jelent, ráadásul alapvető normákat elutasító viselkedést jutalmaz. A helyes az volna, ha az állam, ami kiugróan magas adóterhekkel szívat minden társadalmi osztályt, megpróbálná legalább a látszatát kelteni annak, hogy érdeklik az állampolgárai, és tenni az ellen, hogy ezeknek az embereknek az egyetlen létalternatívája se önmaguknak, se a környezetüknek ne legyen ennyire megalázó. Mert ahogy ők a nyomornak ezt a mélységét nem érdemlik meg, én sem a mindennapos nyomasztó szégyenérzetet. Dicsértessék!

De most komolyan: miért kell minden lánynak ugyanúgy kinézni?

Tibi atya
2017.05.24.

Hamarosan közeledik a fesztiválszezon, így roppant fontos kérdések merülnek fel. Teljesen normális, hogy lebeszélünk egy találkozót a nagyszínpad közelében egy lánnyal, ám megtalálni annál nehezebb volt már tavaly is. Tüdőig húzott picsagatya, fekete felső, kamu Ray Ban napszempa a Nyugati aluljáróból, egyen arany Neoluxszal lefújt Michael Kors vagy Fossil karóra, bármelyik papírboltban beszerezhető 100 forintos csillivilli fake-tetkó, 3D nyomtatóval készült virágos snapchat filter a vasalt, egyenes hajkoronán.
Az idei helyzet sem lesz sokkal rózsásabb. Egy egyszerű halandó férfi gondolatai.


Ez annyira 2016, hogy tiszta szégyen lenne idén is így kinézni

Mi a fasz? Azért 10 éve még nem voltak ilyen problémák, bár akkor is voltak a "divatot" követő nők, azért kicsit elszabadult a pokol az utóbbi időben. Az instagram és egyéb exhibicionista fotó-alapú közösségi média oldalak elterjedésével elképesztő mértékben silányodott el a felhozatal. Pár hollywoodi meg tököm tudja picsa kitalált valamit, felvett egy ilyen-olyan göncöt, nyakláncot vagy akármit, kiposztolt róla pár képet. Eddig ez rendben is van. A probléma ott kezdődik, mikor sok tízmillió követővel rendelkeznek, és ha elenyésző hányad ugyanazokat a cuccokat akarja hordani, már meg is van a katasztrófa. A ruhaboltok meg hülyék lennének nem rárepülni, akciókkal csábítják be még jobban a népet.

Kalányos Dzsórdzsóármáni, humbákföldi divatszakértő megpróbálta összetenni az idei egyen csaj-fesztiválszett vízióját. Feltétlenül szerezd be ezeket a kellékeket, hogy kurva divatos lehess!

1.: A valamilyen szado-mazo ihletéső melltartó, amiből funkció nélküli pántok lógnak össze-vissza, csak úgy, mert azért mert!

2. A madzagos csöcsvillantós felső, mert legyen már olyan érzése a férfiaknak, mintha egy kerítésen át kéne a dekoltázsod bámulni

3. Az öcséd szétrúgott, kidobásra ítéltetett teremcipőjéből kiszedett cipőfűző a nyakon, ha a sima choker már nem elég:

4. Az előrejelzések szerint idén is szükséged lesz a sérvkötőként is szolgáló valagmutogatós farmerra

5. És végül egy tipp a tökéletes egyenfotókhoz: amíg valami ún. márkás divatóra (nem japán vagy svájci tervezésű, hanem valami csőgatyás francia/olasz homár dobta piacra) van rajtad, feltétlenül "igazíts hajat" minden képen, hogy hadd irigykedjenek a pronyók

Végére egy tipp a mestertől: kössünk héliumos lufit a kiszemeltünk táskájára, hogy bármikor megtalálhassuk a tömegben!

És mint mindig: természetesen tisztelet a kivételnek! Már ha van...
Dicsértessék!

7 fajta részeg, ami minden kocsmában megvan

Tibi atya
2017.05.22.

Aki huzamosabb ideje jár vendéglátó egységekbe, az tapasztalatból tudja, hogy a részegeknek léteznek bizonyos kasztjaik. Vannak, akikkel semmi gond nincs, páran akadnak a kellemetlenebb fajtából, néhányan viszont egész idegesítőek tudnak lenni. A még kevésbé rutinos kocsmázóknak megpróbáltunk összeszedni pár alap szeszmester-fajtát, amik minden normális krimóban fellelhetőek.

A PAPES
A papes délben, de legkésőbb délután kettőkor érkezik. "Pohár sör lesz" -veti oda a bajsza alatt a csaposnak minden egyes alkalommal. Az asszonynak azt mondta, leugrik kenyérért, de hát otthon úgyis kezdődik a cirkusz, hogy megint miért piál, úgyhogy inkább elodázza a problémát. Az évtizedek alatt mestere lett annak, hogy egy pohár sör és egy kis unicum fölött hogyan lehet 3 órát ülni, miközben a Pápa-Paks megy felvételről. A papest megszólítani kockázatos: könnyen 1,5 óra élettörténetet és keresetlen életbölcsességek masszív halmazát zúdíthatja a nyakadba.

AZ ÓRAMŰVES
Az óraműves korán érkezik, hogy még az akciós fröccsöktől verhessen be. Ilyen olcsón ritkán vedelt fröccsöt, amit néha robbantó-jégerekkel szakít meg. Este 7 órára békésen szundikál az asztalon, a precíz műszerész látszatát keltve. A rutinosabbakat azonban nem veri át: be van baszva, mint a sánta tüzérló.

A TARHAMESTER
A tarhamester társasággal érkezik. Az este elején vesz egy kancsó fröccsöt, jó hangosan lecsapja az asztalra egy öblös "egészségetekre" kiáltás kíséretében. Innentől kezdve egész éjszaka kollektív tulajdonként tekint az előttetek lévő piára: ne várd, hogy többet bármit is vegyen. Veszélyes fajta, oda kell figyelni rá! Ha kimentek bagózni, nagy eséllyel tüzet vagy cigit kér. De akkor se lepődj meg, ha a tüdőd is kölcsönkérné mellé.

A KAMIKAZE
A kamikaze folyton rövidet akar inni. Nem érdekli, hogy két perce ittatok 72-es Tatrateát, és küzdesz a makacs fordított gyomorperisztalktika ellen. Ő nem áll le. Egyedüli ellensége a kredithiány, de számára nincs holnap, inkább kér kölcsön valakitől. Érdekesség: gyorsan óraművessé alakulhat.

A DUGOVICS TITUSZ
Ő csak akkor iszik pálinkát, "ha te is".

A DRUNK TYSON
A Drunk Tyson mindenáron verekedni és kötözködni akar. Alkohol hiányában a normák és a gátlásai féken tartják, viszont ahogy elkezd berúgni, elszabadul a pokol. Próbáljuk messze elkerülni az ilyen alakokat, ellenkező esetben könnyen konfliktusba keveredhetünk. A fizikai atrocitást általában verbális jelek előzik meg, úgy mint: "mit nézel köcsög?", "valami nem tetszik kalácsképű?" vagy a sima "mivan?".

A FILOZÓFUS
A filozófus békés fajta. Gondolkodik, érvel, vitatkozik. Azonban a véralkoholszintjének emelkedésével párhuzamosan kezd el csökkenni a felhozott témáinak az intellektuális tartalma. Pillanatokon belül a szarás/kúrás/hugyozás/egyéb gusztustalanságok masszív értekezésében találhatjuk magunkat, ha nem figyelünk oda. Hívjuk meg pár felesre, hogy óraműves kasztba léphessen át, és nyugodtan italozhassunk tovább!

Egyelőre ennyi, a következő körrel hamarosan jelentkezünk!
Dicsértessék!

A legjobb másnaposság elleni gyógymódok

Tibi atya
2017.05.21.

Biztosan volt már dolgod a legszörnyűbb másnapossággal, amikor csak azért könyörögtél, hogy valaki rituálisan végezzen ki , és áldozza fel zsírmájadat a jobbulás azték istenének. A legjobb lenne elkerülni az ilyen napokat, meg piálni is egy jót.

Szóval jön a nagy kérdés, hogy lakjon jól a kecske úgy, hogy a káposzta is megmaradjon? Most írhatnánk, hogy ne igyál alkoholt, és meg van oldva az egész macskajaj problémája, de ilyen komolytalan ötletekkel nem foglalkozunk.

Íme a lista, ami segítségül szolgálhat a fetrengő vasárnapi hobbialkoholistáknak:

1. Miközben piálsz, néha lepd meg a májadat pár pohár alkoholmentes itallal, mondjuk vízzel vagy üdítővel. Igaz, ennek a módszernek megvan az a kockázata, hogy a haverok lepunciznak félóránként egyszer, de hidratálod magad, ami könnyebbé teheti a következő napot.

2. Kutyaharapást lőrével, azaz sokan szoktak gyógysörözni, vagy gyógyfröccsözni másnaposan. Ez a megoldás viszonylag hatékony, mert ugyanolyan hülye leszel egy pohár pia múlva, mint tegnap egész este. Azonban csak elodázod a fetrengést pár órával, vagy komolyabb after esetén akár egy nappal is, aminek lehet nem fog hétfőn örülni a tanárod/főnököd.

3. Egyél. Tök mindegy, hogy mit, illetve nem, mert mondjuk egy fél téglától még rosszabbul leszel. A kaja újra segít abban, hogy jobban legyél, a ráivott folyadék pedig helyrebillenti a szervezeted vízháztartását.

4. A modern orvostudomány hívei még lefekvés előtt szoktak bevenni valamilyen fájdalomcsillapítót 1 liter vízzel. Maga a folyadék is segít a másnapi rosszullét kibekkelésében, de a gyógyszertől sem lehet sok bajod. Elég hatékony tud lenni!

5. Ha gyakran kávézol, akkor tegyél így másnaposan is. Nincs is rosszabb, mint amikor amúgy is szétrobban a búrád a szesztől, és a koffein elvonási tünetei csak megfejelik a problémáidat. Bár a vérnyomásodat felnyomja a fekete lötty, amitől lehet még rosszabbul leszel, azért egy próbát megér. Ha szarabbul vagy tőle, majd kialszod.

6. Igyál bőven: fogyassz üdítőket, gyümölcsleveket. Ilyenkor minden cukros lötty jól esik, ráadásul segítenek abban, hogy életed legrosszabb szájszagát elnyomják.

7. Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a másnapos reggeli torna segíthet mulasztani a bajt, de akik ezt írták, azok biztos nem voltak olyan mocskos szarul még, amikor egy pohár vízért sem tudsz kimenni a konyhába anélkül, hogy összehánynád a tarkódat.

8. Üríts. Ha a budin eltávolítod a szervezetedből az előző este minden cefreszagú maradékát (kis és nagydolog), akkor a mérgező anyagokat a folyadékért sóvárgó szervezeted kevésbé fogja visszaszívni a matériából. Csak szellőztess utána, mert durva lesz.

9. Pihenj egy nagyot. Ha megengedheted magadnak, hogy végigfetrengj egy napot, akkor miért ne? A legjobb vegetálni vagy aludni egy jót, ami után azért kellemesebb az ébredés…

10. Szexelj. Bár semmi bizonyíték nincs rá, hogy jobban leszel tőle, de mi baj lehet belőle?

11. Habár léteznek másnaposság elleni tusfürdők, kurva szar az ízük, és csak habot fogsz hányni tőlük, szóval inkább ne igyál ilyeneket.

Ezeket a cikkeket olvastad már?